Szegénnyé lett, hogy szegénységével gazdagítson minket
Ferenc pápa nagyböjti üzente 2014-ben
Kedves Testvéreim!
Nagyböjt alkalmából néhány gondolatot ajánlok figyelmetekbe, melyek segíthetnek a megtérés egyéni és közösségi útján. Szent Pál kifejezéséből merítem az alapgondolatot: „Hiszen ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek” (2Kor 8,9). Az Apostol a korintusi keresztényekhez fordul, és bátorítja őket, hogy nagylelkűen segítsék a jeruzsálemi, szűkölködő hívőket. Mit mondanak nekünk, mai keresztényeknek, Szent Pálnak ezek a szavai? Mit mond nekünk ma a szegénységre, az evangéliumi értelemben vett szegény életre való meghívás?
Krisztus kegyelme
Ezek a szavak mindenekelőtt elmondják, hogy milyen Isten stílusa. Isten nem a világi hatalom és gazdagság eszközeivel mutatja meg önmagát, hanem a gyengeség és szegénység eszközein keresztül: „bár gazdag volt, értetek szegénnyé lett…”. Krisztus, az Isten örök Fia, aki hatalomban és dicsőségben egyenlő az Atyával, szegénnyé lett; lejött közénk, mindannyiunkhoz közel jött. Mindenétől megvált, „kiüresítette önmagát”, hogy mindenben hasonló legyen hozzánk (vö. Fil 2,7; Zsid 4,15). Isten megtestesülése nagy misztérium! De mindennek az alapja az isteni szeretet, amely szeretet kegyelem, nagylelkűség, a közelség vágya és nem habozik odaadni és feláldozni önmagát a szeretett teremtményekért. A tevékeny szeretet azt jelenti, hogy egészen osztozunk a szeretett személy sorsában. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget teremt, ledönti a falakat, megszünteti a távolságokat. És Isten ezt tette velünk. Jézus ugyanis „emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk” (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, 22).
Jézus célja nem az volt, hogy magáért a szegénységért legyen szegény, hanem – ahogy Szent Pál mondja – „hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek”. Ez nem szójáték, vagy egy hatásvadász kifejezés! Ez Isten logikájának szintézise, ebben foglalható össze a szeretetnek, a megtestesülésnek és a keresztnek a logikája. Isten nem a magasból hullajtotta ránk az üdvösséget, mint emberbaráti jámborságból a fölöslegből adott könyöradományt. Krisztus szeretete nem ilyen! Amikor Jézus alámerül a Jordán vizébe, és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal, nem azért teszi, mert bűnbánatra, megtérésre van szüksége. Azért teszi, hogy beálljon az emberek közé, akiknek bűnbocsánatra van szükségük, közénk, bűnösök közé és magára vegye bűneink terhét. Ezt az utat választotta, hogy megvigasztaljon, üdvözítsen minket, hogy megszabadítson nyomorúságunkból. Szíven üt minket, hogy az Apostol azt mondja, hogy nem Krisztus gazdagsága, hanem szegénysége által lettük megszabadítva. Szent Pál pedig jól ismeri „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8), aki a „mindenség örököse” (Zsid 1,2).
Mi tehát ez a szegénység, amellyel Jézus megszabadít és gazdaggá tesz minket? Éppen az, ahogyan ő szeret minket, ahogyan közel kerül hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus, aki odalép ahhoz az emberhez, akit félholtan az út szélén hagytak (vö. Lk 10,25 köv.). Az ő együttérző, gyöngéd, életünkben osztozó szeretete az, ami igazán szabaddá tesz minket, valódi üdvösséget és örömet ad nekünk. Krisztus szegénysége, amellyel gazdagít minket, abban áll, hogy testté lett, magára veszi gyöngeségeinket, bűneinket, és közvetíti felénk Isten végtelen irgalmát. Krisztus szegénysége a legnagyobb gazdagság: Jézus gazdagsága az Atyaistenben való határtalan bizalmában rejlik, abban, hogy minden pillanatban rábízza magát, mindig és csak az ő akaratát és dicsőségét keresi. Gazdag, mint egy gyermek, aki érzi, hogy szeretik és szereti a szüleit, és egy pillanatra sem kételkedik szeretetükben, gyöngédségükben. Jézus gazdagsága a Fiúságában van, ennek a szegény Messiásnak az Atyával való egyedülálló kapcsolata a kizárólagos kiváltsága. Amikor Jézus arra hív, hogy vegyük magunkra az ő „édes igáját”, akkor arra hív, hogy gazdagodjunk az ő „gazdag szegénységében” és „szegény gazdagságában”; osztozzunk vele fiúi és testvéri lelkületében; váljunk fiakká a Fiúban, testvérekké az Elsőszülött Testvérben (vö. Róm 8,29).
Van egy mondás, mely szerint az egyetlen valódi szomorúság az, ha nem vagyunk szentek (L. Bloy); azt is mondhatnánk, hogy egyetlen valódi nyomorúság létezik: nem Isten gyermekeiként és Krisztus testvéreiként élni.
Tanúságtételünk
Azt gondolhatnánk, hogy a szegénységnek ez az „útja” Jézusé volt, mi pedig, akik utána jövünk, üdvözíthetjük a világot megfelelő emberi eszközökkel. Nem így van. Mindenütt, minden korban Isten továbbra is Krisztus szegénysége által üdvözíti az embereket és a világot, aki szegénnyé lesz a szentségekben, az Igében, az Egyházában, amely szegényekből álló nép. Isten gazdagságát nem tudjuk közvetíteni a mi gazdagságunkon keresztül, hanem mindig és kizárólag a személyes és közösségi szegénységünkön át, amelyet Krisztus Lelke éltet.
Mesterünket követve mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy tekintsünk testvéreink nyomorára, érintsük meg, vegyük magunkra és tegyünk konkrétan azért, hogy könnyítsünk rajtuk. A nyomor nem egyenlő a szegénységgel. A nyomor olyan szegénység, amelyben nincs bizalom, szolidaritás, remény. Háromfajta nyomort különböztethetünk meg: anyagi, erkölcsi és lelki nyomort. Az anyagi nyomor az, melyet általában szegénységnek hívnak, és azokat érinti, akik nem emberhez méltó körülmények között élnek: alapvető jogok nélkül, elsődleges anyagi szükségletek hiányában, mint az étel, a víz, a higiéniai körülmények, a munka, a fejlődés és a kulturális növekedés lehetősége. E nyomor láttán az Egyház felkínálja szolgáló szeretetét, a diakóniát, hogy segítsen a szükségben, begyógyítsa ezeket a sebeket, amelyek elcsúfítják az emberiség arcát. A szegényekben és a legutolsókban mi Krisztus arcát látjuk. Ha szeretjük és segítjük a szegényeket, akkor Krisztust szeretjük és szolgáljuk. Elkötelezettségünk arra is irányul, hogy a világban megszűnjön az emberi méltóság megsértése, a diszkrimináció és az erőszak, amelyek sok esetben a nyomor igazi okai. Amikor a hatalom, a luxus és a pénz bálvánnyá válnak, akkor ezek előbbre valók lesznek az anyagi javak egyenlő elosztásánál. Ezért szükséges, hogy az emberek lelkiismerete az igazságosság, az egyenlőség, a józanság és a javak megosztása felé irányuljon.
Nem kevésbé aggasztó az erkölcsi nyomor, amely abban áll, hogy az ember a káros szenvedélyek és a bűn rabjává válik. Hány család aggódik amiatt, hogy valamelyik – gyakran fiatal – családtagon eluralkodik az alkohol, a drog, a játékszenvedély, a pornográfia! Hány ember veszítette el élete értelmét, nincs előttük távlat a jövőt illetően, reménytelenek! És hány ember kényszerült ebbe a nyomorba igazságtalan társadalmi körülmények miatt, a munkanélküliség miatt, amely megfosztja őket attól a méltóságtól, amit a kenyérkereset ad; vagy mert nem egyenlően jutnak hozzá az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezekben az esetekben az erkölcsi nyomor nevezhető akár az öngyilkosság kezdetének is. A nyomornak ez a formája, amely anyagi romláshoz is vezet, mindig összekapcsolódik a lelki nyomorral, amely akkor sújt minket, amikor eltávolodunk Istentől és elutasítjuk szeretetét. Ha úgy véljük, hogy nincs szükségünk Istenre – aki Krisztusban felénk nyújtja kezét – mert azt gondoljuk, hogy beérjük saját magunkkal, akkor a kudarc útján járunk. Isten az egyetlen, aki valóban megment és megszabadít.
A lelki nyomorra az evangélium az igazi ellenszer. A keresztény ember arra hivatott, hogy vigye el az élet minden területére a megszabadító jó hírt, hogy létezik az elkövetett rossz megbocsátása, hogy Isten nagyobb a mi bűneinknél és ingyen szeret minket, mindig, és a közösségre valamint az örök életre vagyunk teremtve. Az Úr arra hív minket, hogy örömmel hirdessük az irgalom és a remény üzenetét! Jó megtapasztalni e jó hír terjesztésének örömét, annak örömét, hogy megosztjuk a ránk bízott kincset, hogy ezáltal vigaszt nyújtsunk a megtört szíveknek és reményt adjunk sok testvérünknek, akiket körülvesz a sötétség. Ez azt jelenti számukra, hogy követjük és utánozzuk Jézust, aki a szegények és bűnösök felé ment, mint a pásztor az elveszett bárány felé, és teljes szeretetével tette ezt. Vele egyesülve bátran nyithatunk meg új utakat az evangelizáció és az emberi fejlődés terén.
Kedves Testvérek! Azt kívánom, hogy ebben a nagyböjti időben az egész Egyház készségesen és igyekvően tegyen tanúságot az anyagi, erkölcsi és lelki nyomorban élőknek az evangélium üzenetéről, amely az Atya irgalmas szeretetének hirdetésében foglalható össze, aki kész magához ölelni Krisztusban minden embert. Olyan mértékben tudjuk ezt tenni, amilyen mértékben hasonlóak leszünk Krisztushoz, aki szegénnyé lett és gazdaggá tett minket szegénységével. A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy megváljunk sok mindentől. Jót fog tenni, ha megkérdezzük magunktól, mi mindent tudunk nélkülözni azért, hogy szegénységünkkel segítsünk és gazdagítsunk másokat. Ne felejtsük el, hogy az igazi szegénység fáj: önmagunk megfosztása valamitől nem lenne hiteles e bűnbánati távlat nélkül. Nem bízom abban az alamizsnában, amely nem kerül áldozatba és nem jár fájdalommal.
A Szentlélek, akinek köszönhetően olyanok vagyunk „mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (2Kor 6,10), tartsa meg ezeket az elhatározásainkat, és erősítse bennünk az emberi nyomor iránti figyelmet és felelősséget, hogy könyörületessé váljunk és gyakoroljuk az irgalmat. Ezzel a jókívánsággal biztosítalak benneteket imáimról, hogy minden hívő és minden egyházi közösség gyümölcsözően élje meg az egész nagyböjti időt. És kérlek titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg titeket és a Szűzanya oltalmazzon benneteket.
* * * * * *
Ferenc pápa Twitter üzeneteiből (a Vatikáni Rádió honlapjáról):
2014. december 6.
Adventben új utat kezdünk. Hagyjuk, hogy Édesanyánk, Mária vezessen minket!
2014. december 4.
“Az adventi időszak növeli reményünket, a reményt, amely sohasem okoz csalódást. Az Úr sosem okoz csalódást.”
2014. szeptember 30.
Egy keresztény közösségben a megosztottság súlyos bűn, az ördög műve.
2014. szeptember 21.
Az igazi szeretet egy kis bátorságot igényel: küzdjük le a félelmet, hogy bepiszkítjuk kezünket, amikor segítünk az arra leginkább rászorulóknak.
2014. szeptember 20.
Kedves fiatalok, forduljatok befelé: Krisztus kopogtat szívetek ajtaján.
Árva az a keresztény, aki nem érzi Szűz Máriát édesanyjának.
„Krisztus a kereszten arra tanít, hogy azokat is szeressük, akik minket nem szeretnek”.
2014. augusztus 26.
„Isten szeretetét nem lehet lemérni, hiszen mértéktelen.”
2014. augusztus 23.
A keresztények tudnak adni. Az életük tele van nagylelkű tettekkel, amelyekkel – gyakran rejtve – közelednek felebarátaikhoz
2014. augusztus 21.
„Kérjük az Úrtól azt a kegyelmet, hogy a szívünk szabaddá válhasson és megteljen fénnyel, hogy Isten gyermekeiként örvendezhessünk!”
2014. augusztus 18.
„Bízzatok Krisztus keresztjének erejében! Fogadjátok be kiengesztelő kegyelmét, és osszátok meg másokkal!”
„Imádkozzunk azért, hogy az Egyház szentebb és alázatosabb legyen, hogy Istent szeretve szolgálja a szegényeket, a magányosokat és a betegeket.”
2014. május 31.
Az élet nehéz pillanataiban a keresztény Isten Anyjának palástja alatt talál menedéket.
2014. május 30.
Minden keresztény a munkahelyén tanúságot tehet Istenről szavaival és mindenekelőtt becsületes életével.
2014. április 15.
Minden találkozás Jézussal megváltoztatja az életünket
2014. március 22.
“Jézus a mi reménységünk. Semmi – se a rossz, se a halál – nem választhat el bennünket Szeretetének üdvözítő erejétől.”
2014. március 20.
“Ne felejtsük el a szót: Köszönöm. Tanuljunk köszönetet mondani Istennek és embertársainknak. Megtanítjuk rá gyermekeinket, aztán elfelejtjük!”
2014. február 14.
“Fiatalok, ne féljetek házasságot kötni: egy hűséges és termékeny házasságban egyesülve boldogok lesztek.”
“Kedves fiatalok! Jézus életet ad nekünk, életet bőségben. Közel állva Hozzá, öröm lesz szívünkben és mosoly ajkunkon.”
2014. február 1.
“Néha szomorúak vagyunk bűneink súlya miatt. Ne csüggedjünk: Krisztus eljött, hogy megszabadítson mindettől, Ő ad nekünk békét.”
“Imádkozzunk a békéért és igyekezzünk építeni azt, kezdve saját otthonunkban!”
“A Gyermek Jézus megmutatja annak a hatalmas szeretetnek a gyengédségét, amellyel Isten körülvesz mindannyiunkat.”
2014. január 2.
“Isten nem az erőben vagy a hatalomban nyilvánul meg, hanem egy újszülött gyermek gyengeségében és törékenységében.”
2013. december 23.
Karácsony gyakran zajos ünnep: jót tesz nekünk, ha egy kicsit csöndben maradunk, hogy meghalljuk a Szeretet hangját.
2013. december 17.
“Isten szeretete nem elvont. Isten szeretetteljes tekintetét minden egyes férfira és nőre szegezi, névvel és vezetéknévvel.”
2013. december 14.
Íme a keresztény reménység: a jövő Isten kezében van.
2013. december 6.
A kereszt az ára az igazi szeretetnek. Uram, adj nekünk erőt, hogy elfogadjuk és hordozzuk keresztünket!
2013. december 3.
Mindnyájan meghívást kaptunk a Jézussal való barátságra. Ne féljetek attól, hogy az Úr szeressen benneteket.
2013. november 29.
“Számunkra nehéz megbocsátani másoknak. Urunk, add meg nekünk irgalmasságodat, hogy mindig meg tudjunk bocsátani.”
2013. november 14.
Viseljétek gondját a teremtett világnak. De főként vegyétek gondotokba azokat a személyeket, akiknek nincs miből élniük.
2013. november 9.
“Életünk összpontosítson a lényegre: Jézus Krisztusra. A többi másodlagos.”
2013. november 8.
A Hit éve a végéhez közeledik. Uram, segíts minket ebben a kegyelmi időszakban, hogy komolyan vegyük az evangéliumot.
Az Úr megismeréséhez fontos, hogy látogassuk Őt: hallgassuk Őt a csendben az Oltárszekrény előtt, járuljunk a szentségekhez.
2013. október 1.
Valóban imádkozunk? Ha nem vagyunk állandó kapcsolatban Istennel, nehéz hiteles és következetes keresztény életet élnünk.
2013. szeptember 26.
„Isten megbocsátása erősebb minden bűnnél.”
2013. szeptember 21.
Az igazi szeretet egy kis bátorságot igényel: küzdjük le a félelmet, hogy bepiszkítjuk kezünket, amikor segítünk az arra leginkább rászorulóknak.
2013. szeptember 16.
„A boldogságot az anyagi javak birtoklásában keresni biztos módja a boldogtalanságnak.”
2013. szeptember 5.
„Nem létezik »low cost« kereszténység. Követni Jézust annyit jelent, mint szemben úszni az árral, lemondva a gonoszról és az önzésről.”
2013. szeptember 6.
„A béke olyan jó, amely minden korlátot legyőz, mert az egész emberiség java.”
„Kedves fiatalok, imádkozzatok velem a világ békéjéért!”
2013. július 31
Kedves fiatal barátaim, megéri mindent föltenni Jézusra és az Evangéliumra, a nagy ideálokért mindent kockára tenni!
2013. július 29.
Úton vagyok hazafelé. Biztosíthatlak benneteket, hogy az örömöm sokkal nagyobb, mint a fáradtságom.
Szent Péter apostol 265. utódja:
Jorge Mario Bergoglio argentin érsek,
Ferenc pápa
Ima pápaválasztás után:– 2013. március 14.
Urunk, Mindenható Istenünk hálával gondolunk az Úr szőlőjének szerény és egyszerű szolgájára, a Szent Péter székéről lemondott XVI. Benedek pápára. Az ő példája, hite, alázata, Egyház iránti szeretete és Krisztus iránti engedelmessége idős korából fakadó emberi gyengeségében is maradandó tanulság számunkra.
Kérünk Urunk, segíts, hogy hűségesen őrizzük és éljük tanítását, és legyünk mi is, továbbra is az igazság munkatársai. Szeretettel és ragaszkodással imádkozunk XVI. Benedek emeritus pápáért, adj neki Urunk egészséget, békés, szellemiekben és lelkiekben aktív életet a visszavonultságban.
Hálát adunk Jó Pásztorunk, hogy nem hagyod magára földi zarándokútját járó Egyházadat. Köszönjük, hogy mérhetetlen irgalmadban tanítványaidnak olyan új Főpásztort adtál Ferenc pápa személyében, aki Róma püspökeként, mint a szeretetközösségben első akarja kormányozni a hívek közösségét. Egyszerűsége, kedvessége, Irántad való buzgalma, mély hite, legyen kedves előtted és legyen javára a híveknek, minden jószándékú embernek! Küldd el rá Szentlelkedet, hogy olyan pápa lehessen, aki társait, azaz minket megerősít a hitben és üdvösen vezeti népedet az örök haza felé. Segítsd őt, hogy Isten szolgáinak szolgájaként hűségesen, és szíved szerint végezhesse legfőbb pásztori szolgálatát. Minket pedig tegyél állhatatossá az Egyházért való imában, a hitben, a reményben, a szeretetben, és a szent engedelmességben, Hallgasd meg Urunk kéréseinket, aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Amen.
Ignác és Ferenc: A mezítelen küldetés
Enzo Bianchinak, a bosei monasztikus közösség elöljárójának írása Ferenc pápa megválasztása kapcsán
Szent Ignác egyik fia, akinek Ferenc a neve. Ez az egyedülálló párosítás is része annak a mosolyfakasztó meglepetésnek, amelyet Bergoglio bíboros Róma püspökévé választása jelent. Itt van egy jezsuita – az első a történelemben –, akit Péter utódának választanak, és ő Assisi szentjének nevét választja magának – evangéliumi merészség ez, hiszen ezt még a távoli múlt négy ferences pápája sem merészelte megtenni. De mi a közös az ignáci lelkiségben és a ferences karizmában? Kimerítő választ erre nyilván maga a március 13-án elkezdődött péteri szolgálat fog adni, de valamit talán már most is mondhatunk.
Mindenekelőtt úgy vélem, hogy mind Loyolai Szent Ignácban, mind Assisi Szent Ferencben megvan az igény és a képesség arra, hogy a lényegre tapintson, az evangéliumi üzenet szívéig hatoljon: az Isten igéje iránti odaadásával, engedelmességével, Isten igéjének élet- és viselkedésszabályként való elfogadásával. Minden mást – karizmákat, tanulmányokat, eszközöket, szavakat és tetteket – ennek kell alávetni, hogy utánozhassa Krisztust, követhesse őt, bárhová is megy és bárhová is kéri, hogy tanítványai menjenek. A Szentírásnak ebből az első helyre tett szeretetteljes hallgatásából, a mezítelen evangéliummal való mindennapi érintkezésből születik meg a szilárd eltökéltség az örömhír hirdetésére mindenkinek: nem megfutamodva a nehézségek vagy a legfájdalmasabb helyezetek elől, nem engedve, hogy másodlagos célok eltérítsenek, s nem tévesztve össze saját akaratunkat Isten akaratával.
Továbbá szorosan kapcsolódik ehhez a szenvedélyes küldetéstudat: „khrisztoforoszokká”, Krisztus-hordozókká válni, elvinni Krisztust oda, ahová ő szeretné, hogy elvigyük: akár a szaracénok közé, akár a föld legtávolabbi keleti vagy nyugati csücskébe, befogadva és megértve a különféle kultúrákat, és a fegyvertelen egyszerűség egyetemes nyelvén beszélve. És a távollevőknek ebben a megkeresésében ott van a szilárd belegyökerezettség a saját evangéliumi identitásba, mely egyben az élharcosok magányát is jelenti Szent Ignác fiai számára, illetve a kettesével, pénz és erszény nélkül elküldött tanítványok sugárzó szegénységét Assisi szentjének követői számára.
Vagy egy még nyilvánvalóbb dolog, ami összeköti az ignáci lelkiséget Ferenc nevével: Xavéri Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác egyik első társa, a Távol-Kelet misszionáriusa, aki képes felismerni a nagyszerű kihívást, mely a keleti népeknek Isten igéjével való találkozása jelent, aki úttörő szerepet vállaló ember, aki képes búzaszemként meghalni azért, hogy az evangélium magja kikeljen az oly termény és távoli földeken is.
Olyan vonások ezek, amelyeket mind megtaláljuk Ferenc pápa első gesztusaiban, sőt ezeket megelőzően is, püspöki mottójának megválasztásában: „Miserando et eligendo” – együtt érző szívvel lehajolni az elesettekhez, és kiválasztani, hívni őket Jézus követésére. Ezért nem meglepő, hogy Ferenc – egyedülálló pápai neve a szokásos számozás „királyi” jellegétől is lemeztelenítve –, amikor először hagyja el a Vatikánt s elmegy a Santa Maria Maggiore-templomba, elsőként azt kéri: „hagyják nyitva a templomot”, hogy bemehessenek az egyszerű emberek, a hozzá hasonló zarándokok, utána pedig, amikor üdvözli a gyóntató atyákat, háromszor is kéri tőlük, hogy legyenek irgalmasak. Igen, ez a keresztény néppel való együtt járás, a püspöknek és a népnek ez a „szinódusa”, szün-hodosza, együtt járása és az irgalom gyakorlása az a „gyógyszer” az egyház számára, amelyre már János pápa is rámutatott; és ez az „elesettekért dobogó szív”, a kicsinyeknek és a szegényeknek a választása jellemzi már félreérthetetlenül e Ferenc nevű csodálatos jezsuita szolgálatát.
Enzo Bianchi
Fordítás: Tőzsér Endre SP
Forrás: Avvenire 2013 március 15 / www.szerzetes.hu
* * * * *
Amikor a harangok szólítanak
Áder János köztársasági elnök a határon túli püspökökhöz – 2013. december 10.
„Az egyház mindig közösség és bástya, megtartó hely és menedék, ismeret és tapasztalat, segítő kéz és oltalom, és még inkább az a határon túli magyar közösségekben” – mondta Áder János köztársasági elnök a határon túli püspököknek adott 2013. decemberi fogadásán, a Sándor-palotában.
„Amikor a harangok a templomba szólítják az embereket, Önök nemcsak az egyházba hívják a gyülekezetüket, de Isten igéjével magyarhoz kötik a magyart” – fogalmazott Áder János, és hangsúlyozta: Magyarország tisztelettel és elismeréssel tekint a határon túli egyházak közösségépítő munkájára. Az államfő így folytatta: a hívek mindenféle kérdéssel, döntéssel bizalommal fordulnak a szolgáló egyházhoz, „nemcsak az égi, de földi ügyeiket is igyekeznek az örök törvényhez igazítani”. Támaszra lelnek az egyház tudásában, emberségében, várják a megerősítést, keresik az igazságot – tette hozzá.
- Budapest, 2013. december 10. Áder János köztársasági elnök (középen) beszédet mond a határon túli püspököknek adott fogadásán a Sándor-palota Tükörtermében 2013.
A köztársasági elnök felidézte, hogy az észak-amerikai magyarok körében megtapasztalta, mit jelent egy közösségben, ha anyanyelven szól az egyház.
Látogatása alkalmával látta, hogy a magyar papok, lelkészek az oktatással, a szervezéssel, de már puszta jelenlétükkel is „a politikai nemzet nyelvi, kulturális együvé tartozását segítik.” Olyan természetesen, mint amilyen természetes, hogy anyanyelvén imádkozik a hívő ember – mondta Áder János
Az Új Ember alapján
* * * * *
Püspöki körlevél
Dr. Cserháti Ferenc c. centuriai püspök, külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök idei adventi körlevele olvasható az Atkualitás/Püspöki körlevél menüpont alatt.
* * * * *
KÖZLEMÉNY
A 2012-ben Bécsben a Mindszenty emlékév kapcsán Fidelissimus pastor – Mindszenty József fehér vértanúsága címmel megrendezett emlékkiállításhoz készült magyar-német nyelvű katalógus az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával valósult meg.
Köszönet az illetékeseknek valamint az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Egyházi és Nemzetiségi Támogatások Igazgatósága munkatársainak.
* * * * *
Magyar állami kitüntetést kapott a bécsi főpásztor
Áder János köztársasági elnök indítványa alapján Orbán Viktor miniszterelnök 2012. november 15-én, a Parlamentben, a közép-európai katolikus összefogás előmozdításáért, a Magyarország melletti határozott kiállásáért és Európa keresztény gyökereinek következetes védelméért a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adományozta Christoph Schönborn bíboros, bécsi érseknek, az Osztrák Püspöki Konferencia elnökének. Orbán Viktor laudációjában elmondta, Európának a válsággal való sikeres szembenézéshez tisztáznia kell saját keresztény múltjához fűződő viszonyát, és meg kellene szilárdítania identitását. “Európa és Magyarország számára csak akkor lehetséges gazdasági felemelkedés, ha megtörténik a lelkek és a szívek felemelkedése is. Meggyőződésünk, hogy Európának a nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke” – hangsúlyozta a miniszterelnök. Idézte az új magyar alaptörvényt, amely kimondja, hogy a kereszténység nemzetmegtartó erő, és a család, valamint a nemzet képezi a társadalmi együttélés alapját. A kormányfő szavai szerint Christoph Schönbornra a Magyarország elleni közelmúltbeli támadások idején “mindig barátként számíthattunk”, ő ugyanis nem azt kereste, mit lehet kifogásolni a magyar alaptörvényben, hanem éppen arra mutatott rá, hogy a szekularizált Európában milyen értékeknek kell újra hangot adni. Christoph Schönborn bíboros köszönetet mondott a kitüntetésért. Beszédének elején fejet hajtott a Szent Korona előtt, majd kifejtette: a kitüntetés kifejezi az Ausztria és Magyarország egyházai közötti kapcsolat mély gyökereit, a több évszázados közös történelmet. “Mindannyian tudjuk, hogy Európa gyökerei a zsidó-keresztény hagyományokban, a nagy római jogforrásokban, illetve a görög kultúrában találhatóak. Mindazonáltal tudjuk azt is, hogy ezek a gyökerek manapság veszélybe kerültek” – mutatott rá a bécsi érsek, aki köszönetet mondott Orbán Viktornak azért, hogy ma is bátran kiáll ezen értékek mellett, és az új magyar alkotmány központi helyet biztosít nekik.
Advent idején minden hétköznap reggel fél 7-kor roráte szentmisét
mondunk a Pázmáneum Kápolnájában. Mindenkit szeretettel várunk erre a
közös áhitatra.
Kérem, hogy szerettei, ismerősei, magyar nyelvű érdeklődők körében is
adja tovább a meghívást.