Hírek

Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten

Kedves Testvérek!

Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust a világmindenség királyaként ünnepeljük.

A főünnep előestéjén (november 25-én 17.00-18.00) egyórás szentségimádásra hívjuk a híveket az országhatáron belül és kívül egyaránt a 2020-as 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve.  Különböző helyszíneken, de egy időben, együtt fogunk imádkozni azért, hogy az önmagát értünk is feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük és egyre jobban szeressük.

Erre nálunk, a Pázmáneum Kápolnájában is lesz lehetőség.  Tartsanak velünk, hogy együtt 20 000-en legyünk.

Mit kell ehhez tenni? Csatlakozni a https://krisztuskiraly.iec2020.hu/#/ honlapon található már megszervezett szentségimádásokhoz.

Amennyiben viszont nincs azon a környéken szentségimádási lehetőség, akkor a helyi templomban, iskola- vagy kórházkápolnában, szerzetesi közösségben a helyi plébánossal, templomigazgatóval, szerzetesi elöljáróval egyeztetve szentségimádást szervezni.  A kihelyezett Oltáriszentség előtt lehet csendben, elmélkedve, hagyományos módon, énekelve, dicsőítve imádkozni mindenkivel, aki szívesen tölt egy órát a mindenség Királyával.

Fontosnak tartjuk, hogy minden résztvevő jelentkezzen a krisztuskiraly.iec2020.hu oldalon. Így látjuk, hogy mennyien imádkozunk együtt, elértük-e már a 20 000 főt. A jelentkezések által tud bővülni a szentségimádási helyszínek száma is.

Szeretnénk együtt az egész Kárpát-medencét és minden magyarlakta területet lefedni. A jelentkezés során lehetőség van a NEK 2020 hírlevélre is feliratkozni, amelynek segítségével folyamatosan tájékozódhatnak arról, hogyan halad a 2020-as esemény előkészítése.

 

A Kongresszus – honlapja itt található: http://www.iec2020.hu/,  - Youtube oldala pedig az alábbi címen:

https://www.youtube.com/channel/UC8x105h1Ody_blbfBm2DePw

 Rövid Youtube film a Krisztus Király előesti szentségimádás felhívásáról, amit kérünk, hogy lehetőség szerint osszanak meg Önök is közösségeik Facebook oldalán: https://www.youtube.com/watch?v=-F6df8XlCmo&feature=youtu.be

 * * * * *

 

 Boldoggá avatják Brenner Jánost

Ferenc pápa november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott
nyolc dekrétum közzétételére, köztük a magyar Brenner János rábakethelyi káplán (született 1931. december 27-én) vértanúságáról, aki a hit védelmében, az Oltáriszentséget védelmezve halt meg 1957. december 15-én – olvasható a Vatikáni Sajtószolgálat közleményében.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/boldogga-avatjak-brenner-janost

 * * * * *

Lezárásához közeledik a Rimini Meeting

2017. augusztus 26. szombat 15.25.

 Tudósítás a találkozó hatodik napjáról:

http://hu.radiovaticana.va/news/2017/08/26/lez%C3%A1r%C3%A1s%C3%A1hoz_k%C3%B6zeledik_a_rimini_meeting/1332999

 

 

 * * * * *

Nem hiszem, hogy elegendő, ha a muszlimok azt mondják, ellenzik az erőszakot és a terrorizmust

2017. augusztus 25. péntek 18:56

 Tudósítás a találkozó ötödik napjáról:

 

 * * * * *

„Mit teszek azért, hogy békében lehessek a mellettem élőkkel?” – A Rimini Meeting negyedik napja

2017. augusztus 25. péntek 18:56

 Tudósítás a találkozó negyedik  napjáról:

 * * * * * 

„A mi örökségünk a húsvét, az új élet” – A Rimini Meeting harmadik napja

2017. augusztus 24. csütörtök 13:25

 Tudósítás a találkozó harmadik  napjáról:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-mi-oroksegunk-husvet-az-uj-elet-rimini-meeting-harmadik-napja

 * * * * *

„Európát nem mi fedeztük fel, hanem örökségként kaptuk” – A Rimini Meeting második napja

2017. augusztus 23. szerda 13:27
 

* * * * *

„Nem lehet a valóságot az erkélyről nézni” – Elkezdődött a Rimini Meeting

2017. augusztus 21. hétfő 19:10

Augusztus 20-án, vasárnap délelőtt megnyitotta kapuit a népek közötti barátságért megrendezett nemzetközi találkozó, a 38. Rimini Meeting, amelyről Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora a helyszínről tudósít.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/-nem-lehet-valosagot-az-erkelyrol-nezni-elkezdodott-rimini-meeting

* * * * *

Augusztus 20-án kezdődik a 38. Rimini Meeting

2017. augusztus 13. vasárnap 13:01

Augusztus 20. és 26. között rendezik meg a 38. Rimini Meetinget, amelynek idei mottója egy idézet, Goethe „Faust” című művéből: „Szerezd meg azt, amit atyáidtól örököltél, hogy a tiéd legyen!”. A rendezvényről Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tájékoztatta a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adását.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/augusztus-20-an-kezdodik-38-rimini-meeting

 

* * * * *

Papszentelés Esztergomban

2017. június 10-én

A papi hivatás szűnni nem akaró nyugtalan fáradozás és keresés, hogy Isten országa terjedjen a szívekben, eljusson minden emberhez, és megváltoztassa a világ életét – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros június 10-én az esztergomi bazilikában tartott pap- és diakónusszentelésen.

Erdő Péter hangsúlyozta, hogy ehhez nagyon oda kell figyelni a mai kor emberére. Arra az emberre, aki gyakran szétszórt, nem tud hosszas eszmefuttatásokat nyomon követni, gyakran a pillanatnyi élmények bűvöletében él. Arra az emberre, aki sokszor csak azért megy el a templomba, mert ott „az atya olyan klassz”, de ugyanezért pár hét múlva már lehet, hogy egy másik felekezethez csapódik.

A bíboros arról is beszélt, hogy a papoknak mást kell kínálniuk, mint amit a világ ad, és ehhez személyesen Krisztust kell szeretniük. Ha fáradhatatlan szenvedéllyel tanulmányozzuk a tanítását, imádságban tartjuk elevenen hozzá fűződő kapcsolatunkat, megadja a Szentlelket, aki hatékonnyá, áldottá, áthatóvá teszi a mi szavunkat is – buzdított.

A szentelendők lelkére kötötte, hogy különös gonddal készüljenek a szentbeszédekre, ne legyenek érthetetlenek, unalmasak vagy sematikusak, hanem beszédeiknek legyen mindig igazi hitbeli tartalma. Azt is hangsúlyozta, hogy minden korosztály számára fontos a hit
átadása.

A főpásztor beszámolt arról a tapasztalatáról, mennyire meghatározó egy-egy jó pap jelenléte még nemzedékek távolából is egy-egy plébánia életében.

 

  * * * * *

 

Gyászjelentés

Elhunyt Veres Árpád a Pázmáneum volt rektora, lelki üdvéért június
12-én, hétfőn 10 órakor az egri székesegyházban mutatnak be
szentmisét, majd a feltámadás reményében az altemplomban helyezik
sírba.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-veres-arpad-papai-prelatus-c-kanonok-c-prepost-ny-rektor

 * * * * *

 

Mindszenty József hercegprímás bécsi ostromlott vára

interjú a Magyar Hírlapban Varga Jánossal, a Pázmáneum rektorával

megjelent 2017. február 14-én

 

 

 * * * * *

 

Keresztény társadalmi mártírium 1944–1956

nemzetközi egyháztörténeti emlékkonferencia
a Mika Sándor Egyesület és a Győri Egyházmegyei Levéltárral közös rendezésben

A helytállás üzenete 

2017. február 9-én nagy sikerrel lezajlott az ateista keleti despotizmus elleni helytállást taglaló, egyesületünk által szervezett nemzetközi emlékkonferencia . A Petőfi Irodalmi Múzeum mindkét dísztermét zsúfolásig megtöltő, közel kétszáz résztvevő előtt házigazdánk, Prőhle Gergely főigazgató és fővédnökeink: Veres András, Szabó István, valamint Gáncs Péter nevében Lackner Pál püspök urak kiemelték a múlttal való szembenézés bátorságát és a helytállás identitásformáló erejét. A közel kéttucat intézmény tudományos kutatói által kínált összkép az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb hozzájárulása volt az 1944 és 1956 közti hosszú évtized egyháztörténetéhez. A konferencia szekcióit Varga Lajos katolikus püspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ elnöke, Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott elnök-püspöke, dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának főgondnoka és Dr. Fodor György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem prorektora vezette. Előadóink részletes listáját ld.itt . A kávé- és ebédszünetekben a közönség egyházi könyvkiadók termését szemlézhette a Károlyi-palota üvegtetős aulája alatt. Az est végén a palota Lotz-termében a Károlyi-étterem és egyesületünk által előkészített fogadáson koccintottunk előadóinkkal és lelkes közönségükkel a nap sikerére Varga Lajos püspök úr ünnepélyes asztali áldása után.

Részletes információ: http://www.martyrium.hu/

* * * * *

A Rimini Meeting-ről ebben az évben is Varga János, a Pázmáneum rektora tudósít a Vatikáni Rádióban. 

Rimini Meeting 2016

A tudósítások  a rádió honlapján az alábbi címeken olvashatók ill. meghallgathatók:

A 37. Rimini Meeting elé

“Te érték vagy számomra” – a Rimini Meeting idei mottója 

Az üdvösség nem automatizmus, hanem ajándék 

Az iszlám Európában 

„Egy ölelés, amely megváltoztatja a történelmet”   

a Rimini Meeting utolsó előtti napja 

Az utolsó nap eseményei 

 

* * * * *

 

Volt Pázmánita az új magyar érsek:

2016. május 13-án Őszentsége Ferenc pápa

Dr. Pintér Gábor pápai prelátust,

az ausztriai Apostoli Nunciatúra első tanácsosát, a Váci Egyházmegye papját

Apostoli Nunciussá nevezte ki a Belarusz Köztársaságba, és egyúttal érseki rangra emelve őt a velebusdói címzetes érseki címet adományozta neki.

 Pintér Gábor

Pintér Gábor atya Kunszentmártonban született 1964-ben. A kecskeméti piarista gimnáziumban 1982-ben érettségizett. Váci egyházmegyés kispapként a teológiát 1982-83-ban Egerben, 1983-87-ban Budapesten, 1987-89-ben Bécsben végezte. 1988. június 11-én Vácott pappá szentelték. 1989-93-ban Eichstättben, 1993-96:-ban Rómában a Lateráni Egyetemen jogot és diplomáciát tanult. 1993-ban Budapesten teológiai doktorátust szerzett. 1987-89-ben Bécsben a Pázmáneum prefektusa és az Opus Mystici Corporis kiadó munkatársa, 1989-93-bana Kastli Magyar Gimnázium hittanára és internátusi igazgatója volt. 1996-ban a vatikáni diplomataképzőnek számító Pápai Egyházi Akadémia elvégzése után a Szentszék diplomáciai szolgálatába lépett.

 1996-2000 között a haiti nunciatúrán, majd 2000-2003 között a bolíviai nunciatúrán szolgált titkárként. 2003-2006 között az észak-európai országokban (Svédország, Norvégia, Izland, Dánia, Finnország) akkreditált stockholmi nunciatúra titkára, majd tanácsosa volt. 2006-2010 között a párizsi nunciatúrán, 2010-2013 között a manilai nunciatúrán, 2013.-tól pedig a bécsi nunciatúrán szolgált első tanácsosi beosztásban.

A magyar mellett olaszul, angolul, németül, spanyolul, franciául, oroszul, svédül és haiti kreol nyelven beszél.

A Pázmáneum számára megtiszteltetés, hogy egy újabb főpásztor került ki köreiből. Gratulálunk Mons. Pintér Gábor érseki és nunciusi kinevezéséhez!

 

 Kiegészítő információk:

-        A minszki apostoli nunciatúra Mons. Claudio Gugerotti Kijevbe történt áthelyezésével üresedett meg 2015 végén. A nunciatúra új épületének alapkövét Pietro Parolin bíboros államtitkár áldotta meg 2015 márciusában.

-        A legújabb időkben egyedül Kada Lajos érsek személyében volt magyar nemzetiségű nuncius a pápai diplomáciai karban, aki 2000-ben ment nyugdíjba Madridból (és 2001-ben hunyt el Budapesten). A szentszéki diplomáciában Pintér Gábor mellett jelenleg még két magyar pap szolgál: az esztergom-budapesti egyházmegyés Mons. Forró József jelenleg a Burkina Faso-i nunciatúra titkára, a székesfehérvári egyházmegyés Mons. Lengyel Ervin pedig az angolai nunciatúra titkára.

 -        A velebusdo-i egyházmegye (latinul Dioecesis Velebusdiensis) egy megszűnt egyházmegye, ma címzetes érseki szék.

Velebusdo a római várossal Pautalius-sal azonosítható, a középkori neve a mai Kjustendil településnek Bulgáriában, Szófiától délnyugatra.

Pautalia ősi püspöki székhely volt a Római Birodalom Dacia Mediterranea tartományában, a Sardica-i érsekség suffrageanusa. Egy püspökének neve ismert Evangelio, akit 516-ban Anastasius császár Konstantinápolyba hivatott a monofizitákkal való vita miatt.

Később, a középkorban a bolgár egyház egy rövid időszakra közösségre lépett Rómával. Az egyesült egyházmegyék között volt a velebusdói is, amelynek érseke, Anastasio, III Innocenc páptól kapta meg a palliumot 1204. febuár 25-én.

 * * * * *

Ferenc pápa május 17-én, kedden délben elfogadta Pápai Lajos győri megyéspüspök lemondását hivataláról, amelyet az egyházi törvénykönyv 401-es kánonja első paragrafusa szerint nyújtott be, mivel betöltötte 75. életévét.

A Szentatya egyidejűleg kinevezte győri püspökké Veres András püspököt, aki eddig a szombathelyi egyházmegye főpásztora volt.

Veres András

 

* * * * *

Balassi Bálint emlékérem

December 20-án a kismartoni (Eisenstadt) ferences templomban tartották az immár hagyományos Balassi-misét, amelynek keretében a Balassi Bálint-emlékérmek átadására és a Balassi-kardok megáldására is sor került.

A Balassi Bálint-emlékérmet idén  dr. Vencser László, az Ausztriai Idegen Nyelvű Lelkészségek országos igazgatója és Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora vehette át.

Beszámoló Magyar Kurir

 

 

 

 

 

* * * * *

Az Egyház legújabb szentje:

Szent Junípero Serra

 

Junípero Serra Ferrer (1713–1784) spanyol ferences szerzetes, Mallorcán született. Alsó-Kaliforniában alapított missziós telepet, majd kilenc másik missziót Felső-Kalifornia területén, San Diegótól San Franciscóig. Serrát II. János Pál pápa avatta boldoggá 1988. szeptember 25-én.

Jelmondata:   „Előre, mindig előre!”

 

„…mert az Úr vár minket, mert testvérünk vár minket” – tette hozzá Ferenc pápa a szentté avatáskor Washingtonban 2015. szeptember 14-én.

 

„Ahogy ő akkor, úgy mi ma is mondhatjuk:  Mindig előre! Jézus minden nemzethez küld minket… Hirdessétek az irgalmas Atya ölelését félelem, előítéletek nélkül. Vigyétek el Isten olaját, amely enyhülés a sebekre, és felüdíti a szívet.”

 

 

 

* * * * * 

Kinevezés

A Szentatya szeptember 21-én

Palánki Ferencet

a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

 

 

* * * * *

Változás a gyóntatási rendben:

2015. szeptemberétől a Stephansdomban: magyar gyóntatás kedden 20.00-22.00 illetve, csütörtökön 15.00-17.00, a pénteki időpont (Simon Ferenc esperes plébános) 18.00 – 20.00 között változatlan.

* * * * *

Véget ért a Rimini Meeting

2015. augusztus 27. csütörtök 19:41

Augusztus 26-án, szerdán befejeződött a 36. Rimini Meeting, a népek közötti barátságért megrendezett nemzetközi találkozó. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósít a zárónapról.

Az utolsó szó nem a végé, hanem a jóságé – a betegség tapasztalata című találkozón elhangzott: A kegyelem egy tény, ami végbemegy az életedben és megváltoztat téged, új útra visz. A betegség is ilyen kegyelem, mert segít észrevenni, hogy az életed akkor válik igazivá, ha felhagysz avval, hogy tulajdonodként éld. Megérteti veled, hogy mindenek értelme Valaki más kezében van, aki titokzatosan működik. Az ember kapcsolata a betegségével a határainak, a hiánynak és a szükségleteknek a tapasztalatából ered. A kezelőorvos és a beteg között igazi szövetségnek kell lennie, szinte családi kapcsolatnak. Hogyan is lehetne gyógyítani a másikra való nyitás nélkül?

A lelki betegség és az én visszanyerése címmel Grégoire Ahongbonon Togóból tett tanúságot. A lelki betegségben szenvedőket látva, akik ott rendszerint fákhoz láncolva, kalodába zárva embertelen körülmények között tengették életüket, eldöntötte, gondoskodik róluk. Majd, miután az országban nincs egészségügyi ellátás, otthont épített számukra. Közülük nem egy teljesen meggyógyult, például azért, mert egyszerűen csak epilepsziás volt, és ma valamelyik intézményükben dolgozik. Gregoire egy szentföldi zarándoklat alkalmával hallotta a lelki vezetőjüktől: minden kereszténynek részt kell vennie az egyház építésében. „Mindaz, amit tettem nem az én művem, hanem csak válasz erre a meghívásra” – mondta.

Nagy érdeklődés kísérte a Messzire nézni – a csillagok utáni vágyódás című találkozót. Az ember mindig is az égre nézett – mondta bevezetőjében Marco Bersanelli, a milánói egyetem asztrofizikusa – és sosem mondott le arról, hogy messzire vesse tekintetét, felfedezze a világot. Ma a technika többet megenged, de annál inkább érezzük határainkat. A hiány nem frusztráció, hanem kicsiségünk tudata egy nagyobb vonzásában, elégedetlenség avval, amit tudunk és ezért a fejlődés forrása.

Roberto Vittori olasz űrhajós elmondta, hogy a világűr közel van, egyre inkább az ember élettere lesz. Egy lehetőség a következő nemzedékek számára. A szakmai érdekességek mellett az olasz asztronauta beszélt arról az egyedi és minden elképzelést felülmúló szépségről, ami a nemzetközi űrállomásról tárult elé. Elmesélte: egy éjszaka egyedül volt, s megfigyelte az ott kilencven percenként bekövetkező napfelkeltét, ami egészen másképp néz ki, mint a földön és néhány másodperc alatt lezajlik: az éjszakából nappal lesz, látni a határvonalat. Később, amikor a teremtéstörténet vonatkozó részét hallotta: „Isten szétválasztotta a világosságot a sötétségtől… és este lett és reggel… akkor megértette, hogy éppen ezt látta. Egy tapasztalat, amit a földön meg sem lehet szerezni – tette hozzá.

A család körül – a valóság a kutatásban való haladásért elnevezésű találkozón szó volt a házasság válságáról, a nehézségekről és a megoldás lehetőségeiről, a reményekről is, figyelembe véve az általános emberi válságot, ami korunkat jellemzi. Elhangzott: a radikális individualizmus veszélyezteti az együttélést, az emberi kapcsolatok kiüresednek.

Az, hogy az emberben nagy és beteljesíthetetlen vágyak vannak, nem ok arra, hogy leromboljuk azt a valóságot, ami segíthet bennünket. A mélyére kell menni, és felfedezni benne, hogy az ember magában hordoz valamit, ami nagyobb nála.

Carter Snead, a Notre Dame Egyetem etikai intézetének igazgatója elmondta: „a család az a hely, amely felteszi azt az alapvetően emberi kérdést: ki vagyok én és miért vagyok ilyen? Csak a családban tudjuk megtalálni erre a kérdésre az igaz választ. Elsősorban véges lény, Isten teremtménye.”

Anna Garriga, a téma spanyol kutatója a válásokra vonatkozó adatok nemzetközi összehasonlítása után kijelentette, nem a statisztikák, a párbeszéd a legfontosabb. Mint feleség és négygyermekes anya elmondta: a házasság, mint csak emberi vállalkozás lehetetlen. A helyzet bemutatására Rilkét idézte: „Ez a paradox a férfi és a nő szerelmében: két véges lény találkozik egymás határaival. Két lény, akinek mindennél jobban szüksége van arra, hogy szeressék, találkozik két törékeny és korlátozott szeretetre képes lénnyel. Csak egy nagyobb szeretet várakozásában nem emésztik el magukat az elvárásokban, nem válnak rezignálttá, hanem együtt haladnak az úton a Teljesség felé, amelynek a másik jele.”

Chiara Giaccardi olasz szociológus kifejtette: a család az individualizmus gyarmatosításával szembeni ellenállás helye. Hanna Arendt mondatára hivatkozott: „Az egyetlen szabadság, amit kaptunk, a szabadság arra, hogy nem vagyunk a magunk urai.” A „mindenható én” tényleg ellentéte a szabadságnak. Az extrém individualizmussal szemben a család tapasztalata, hagyománya alapján arra tanít, hogy a kapcsolat előbbre való, mint az egyén.

Ha a korlátot, ami a másik, nem úgy tekintjük, mint a misztérium megnyilvánulását, akkor leromboljuk a kapcsolatot. A valóságot nézve a misztérium nyílik meg számunkra.

Végül idézte Don Giussanit, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítóját: „a valóságnak jegyesi jellege van, egy különleges kapcsolat, mert magában hordoz egy ígéretet, a boldogság, az üdvösség ígéretét”. Egy örökség hordozói vagyunk, amelyet meg kell őriznünk, tovább kell adnunk és segítenünk kell egymást, mert ezt senki sem tudja egyedül megtenni.

A Meeting záró sajtóközleményét ismertetve Emilia Guarnieri, a találkozó alapítványának elnöke elmondta: „Csak a teremtő Isten kezdeményezése tudja megnyugtatni az emberi szívet és Ő eljött, hogy találkozhassunk vele, ahogyan egy baráttal találkozunk.” Ezekkel a szavakkal Ferenc pápa arra hívott minket, hogy menjünk az idei téma mélyére, a szív e hiányának a mélyére, ami elkerülhetetlenül valami nagyobb iránti vágyakozás marad. Ezért nem szabad szemünk elől téveszteni az emberségünket, a testvériséget, a jó és a szép iránti vágyakozást.

Sokan igazolták ezt az idei találkozón a szíriai Aleppó ferences plébánosától az olasz miniszterelnökig, a muzsikusok, a színészek, a közel háromezer önkéntes, akik a Meeting megvalósításán dolgoztak. Közös alkotás ez, mert kizárólag egy találkozás hoz létre új és élő valóságokat, amelyek hatással vannak a világra – mondta Emilia Guarnieri.

A Meeting elnöke összegzésében kifejtette: a találkozó története folyamán megtanulták, hogy nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság. Ahogyan Don Giussani mondta: „A mai ember, talán tudat alatt is, az olyan személyekkel való találkozást keresi, akikben Krisztus tényének valósága annyira jelenvaló, hogy megváltoztatta az életüket.”

Jövőre is hangsúlyos lesz a rendezvényen az énünkre való figyelem. Ezért a 2016-ban – augusztus 22–28. között – megrendezendő találkozó mottója: „Tu sei un bene per me” („Te vagy számomra a legfőbb jó”). Ez a Te az, aki a közelünkben van, vagy a tenger túlsó oldalán, a mindenkori másik, akinek másságával szemben találjuk magunkat. Ő számomra a jó, a legfőbb jó, mert a misztérium jele. Ez megnyitja az összes lehetséges együttélési módot az emberek között, megnyitja az összes makro- és mikrokapcsolatot, amelyből összeáll az egzisztenciánk.

Az utolsó szó nem a végé, hanem a jóságé – a betegség tapasztalata című találkozón elhangzott: A kegyelem egy tény, ami végbemegy az életedben és megváltoztat téged, új útra visz. A betegség is ilyen kegyelem, mert segít észrevenni, hogy az életed akkor válik igazivá, ha felhagysz avval, hogy tulajdonodként éld. Megérteti veled, hogy mindenek értelme Valaki más kezében van, aki titokzatosan működik. Az ember kapcsolata a betegségével a határainak, a hiánynak és a szükségleteknek a tapasztalatából ered. A kezelőorvos és a beteg között igazi szövetségnek kell lennie, szinte családi kapcsolatnak. Hogyan is lehetne gyógyítani a másikra való nyitás nélkül?

 

A lelki betegség és az én visszanyerése címmel Grégoire Ahongbonon Togóból tett tanúságot. A lelki betegségben szenvedőket látva, akik ott rendszerint fákhoz láncolva, kalodába zárva embertelen körülmények között tengették életüket, eldöntötte, gondoskodik róluk. Majd, miután az országban nincs egészségügyi ellátás, otthont épített számukra. Közülük nem egy teljesen meggyógyult, például azért, mert egyszerűen csak epilepsziás volt, és ma valamelyik intézményükben dolgozik. Gregoire egy szentföldi zarándoklat alkalmával hallotta a lelki vezetőjüktől: minden kereszténynek részt kell vennie az egyház építésében. „Mindaz, amit tettem nem az én művem, hanem csak válasz erre a meghívásra” – mondta.

 

Nagy érdeklődés kísérte a Messzire nézni – a csillagok utáni vágyódás című találkozót. Az ember mindig is az égre nézett – mondta bevezetőjében Marco Bersanelli, a milánói egyetem asztrofizikusa – és sosem mondott le arról, hogy messzire vesse tekintetét, felfedezze a világot. Ma a technika többet megenged, de annál inkább érezzük határainkat. A hiány nem frusztráció, hanem kicsiségünk tudata egy nagyobb vonzásában, elégedetlenség avval, amit tudunk és ezért a fejlődés forrása.

 

Roberto Vittori olasz űrhajós elmondta, hogy a világűr közel van, egyre inkább az ember élettere lesz. Egy lehetőség a következő nemzedékek számára. A szakmai érdekességek mellett az olasz asztronauta beszélt arról az egyedi és minden elképzelést felülmúló szépségről, ami a nemzetközi űrállomásról tárult elé. Elmesélte: egy éjszaka egyedül volt, s megfigyelte az ott kilencven percenként bekövetkező napfelkeltét, ami egészen másképp néz ki, mint a földön és néhány másodperc alatt lezajlik: az éjszakából nappal lesz, látni a határvonalat. Később, amikor a teremtéstörténet vonatkozó részét hallotta: „Isten szétválasztotta a világosságot a sötétségtől… és este lett és reggel… akkor megértette, hogy éppen ezt látta. Egy tapasztalat, amit a földön meg sem lehet szerezni – tette hozzá.

 

A család körül – a valóság a kutatásban való haladásért elnevezésű találkozón szó volt a házasság válságáról, a nehézségekről és a megoldás lehetőségeiről, a reményekről is, figyelembe véve az általános emberi válságot, ami korunkat jellemzi. Elhangzott: a radikális individualizmus veszélyezteti az együttélést, az emberi kapcsolatok kiüresednek.

Az, hogy az emberben nagy és beteljesíthetetlen vágyak vannak, nem ok arra, hogy leromboljuk azt a valóságot, ami segíthet bennünket. A mélyére kell menni, és felfedezni benne, hogy az ember magában hordoz valamit, ami nagyobb nála.

Carter Snead, a Notre Dame Egyetem etikai intézetének igazgatója elmondta: „a család az a hely, amely felteszi azt az alapvetően emberi kérdést: ki vagyok én és miért vagyok ilyen? Csak a családban tudjuk megtalálni erre a kérdésre az igaz választ. Elsősorban véges lény, Isten teremtménye.”

Anna Garriga, a téma spanyol kutatója a válásokra vonatkozó adatok nemzetközi összehasonlítása után kijelentette, nem a statisztikák, a párbeszéd a legfontosabb. Mint feleség és négygyermekes anya elmondta: a házasság, mint csak emberi vállalkozás lehetetlen. A helyzet bemutatására Rilkét idézte: „Ez a paradox a férfi és a nő szerelmében: két véges lény találkozik egymás határaival. Két lény, akinek mindennél jobban szüksége van arra, hogy szeressék, találkozik két törékeny és korlátozott szeretetre képes lénnyel. Csak egy nagyobb szeretet várakozásában nem emésztik el magukat az elvárásokban, nem válnak rezignálttá, hanem együtt haladnak az úton a Teljesség felé, amelynek a másik jele.”

Chiara Giaccardi olasz szociológus kifejtette: a család az individualizmus gyarmatosításával szembeni ellenállás helye. Hanna Arendt mondatára hivatkozott: „Az egyetlen szabadság, amit kaptunk, a szabadság arra, hogy nem vagyunk a magunk urai.” A „mindenható én” tényleg ellentéte a szabadságnak. Az extrém individualizmussal szemben a család tapasztalata, hagyománya alapján arra tanít, hogy a kapcsolat előbbre való, mint az egyén.

Ha a korlátot, ami a másik, nem úgy tekintjük, mint a misztérium megnyilvánulását, akkor leromboljuk a kapcsolatot. A valóságot nézve a misztérium nyílik meg számunkra.

Végül idézte Don Giussanit, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítóját: „a valóságnak jegyesi jellege van, egy különleges kapcsolat, mert magában hordoz egy ígéretet, a boldogság, az üdvösség ígéretét”. Egy örökség hordozói vagyunk, amelyet meg kell őriznünk, tovább kell adnunk és segítenünk kell egymást, mert ezt senki sem tudja egyedül megtenni.

 

A Meeting záró sajtóközleményét ismertetve Emilia Guarnieri, a találkozó alapítványának elnöke elmondta: „Csak a teremtő Isten kezdeményezése tudja megnyugtatni az emberi szívet és Ő eljött, hogy találkozhassunk vele, ahogyan egy baráttal találkozunk.” Ezekkel a szavakkal Ferenc pápa arra hívott minket, hogy menjünk az idei téma mélyére, a szív e hiányának a mélyére, ami elkerülhetetlenül valami nagyobb iránti vágyakozás marad. Ezért nem szabad szemünk elől téveszteni az emberségünket, a testvériséget, a jó és a szép iránti vágyakozást.

Sokan igazolták ezt az idei találkozón a szíriai Aleppó ferences plébánosától az olasz miniszterelnökig, a muzsikusok, a színészek, a közel háromezer önkéntes, akik a Meeting megvalósításán dolgoztak. Közös alkotás ez, mert kizárólag egy találkozás hoz létre új és élő valóságokat, amelyek hatással vannak a világra – mondta Emilia Guarnieri.

A Meeting elnöke összegzésében kifejtette: a találkozó története folyamán megtanulták, hogy nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság. Ahogyan Don Giussani mondta: „A mai ember, talán tudat alatt is, az olyan személyekkel való találkozást keresi, akikben Krisztus tényének valósága annyira jelenvaló, hogy megváltoztatta az életüket.”

Jövőre is hangsúlyos lesz a rendezvényen az énünkre való figyelem. Ezért a 2016-ban – augusztus 22–28. között – megrendezendő találkozó mottója: „Tu sei un bene per me” („Te vagy számomra a legfőbb jó”). Ez a Te az, aki a közelünkben van, vagy a tenger túlsó oldalán, a mindenkori másik, akinek másságával szemben találjuk magunkat. Ő számomra a jó, a legfőbb jó, mert a misztérium jele. Ez megnyitja az összes lehetséges együttélési módot az emberek között, megnyitja az összes makro- és mikrokapcsolatot, amelyből összeáll az egzisztenciánk.

* * * * *

Rimini Meeting – a belátás és a párbeszéd a szimpátiára, az empátiára és az élet örömére épít

2015. augusztus 26. szerda 19:25

A Rimini Meeting utolsó előtti, hatodik napján az oktatásüggyel, a gyógyíthatóság határának kérdéseivel, a gasztronómiai kultúra és a nyelvészeti kutatás feladataival foglalkoztak. Felszólalt Matteo Renzi olasz miniszterelnök is. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósítása.

Az oktatás témájában Luigi Berlinguer korábbi oktatási miniszter tartott előadást. „Túl sok szó van a tanárokról, a rendszerről, a megszorításokról, és túl kevés a diákokról” – fogalmazta meg előadásában Luigi Berlinguer. A társadalom és az állam fő feladata az iskola, az ember nevelése érdekében, ezért az iskola az élet központi helye kellene legyen. Egyelőre még a tudás tekintélyelvű átadásának fázisában vagyunk, ami azonban nem nevelés – mutatott rá az oktatáspolitikus. Hozzátette: hisz abban, hogy az ismeretek elsajátítása, a nevelés, a fiatalok alakítása csak szabadon történhet. Az iskolának alapvetően szabadnak kell lennie. Olyan állampolgárokra van szükségünk, akik felelősek a saját nevelésükért. A szabadság és a felelősség összefüggenek – vallja Berlinguer.

Egy nem hivatalos életrajz címmel Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke mutatta be Ábrahámot. Ahogy a Biblia is láttatja, reális képet adott Ábrahámról, olyan emberként mutatta be, aki tele van hiányosságokkal is. Hiszen egyedül az Úr tökéletes. Isten hiánya, ami a szívünkben érezhető, és az a várakozás, amivel Ő a szabad ember szeretetből fakadó igenjét várja, nagyon közel vannak egymáshoz – mondta Joseph Weiler.

Kedden a Rimini Meeting vendége volt Matteo Renzi olasz miniszterelnök, aki a nyári szünet utáni első nyilvános beszédét tartotta meg Olaszország és a világ kihívása címmel.

Az előadást bevezetve Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke elmondta: „ez a találkozó igazolhatja, hogy társadalmi és politikai értelemben mennyire hasznos a fegyvertelen tanúságtétele annak, aki odaadja az életét, hogy saját vágyai és másoké életre kelhessenek. Mert ahogy Ferenc pápa mondja: a reményt nem vehetik el tőlünk.”

Renzi felszólalásában kiállt a valóság pozitív megközelítésének szükségessége és fontossága mellett. Hangsúlyozta: személyes tapasztalatból beszél egy olyan találkozón, ahol az egyén felelőssége központi érték. Majd kiemelte, hivatásának tekinti a személyes felelősségvállalást. Olaszországnak újra a lehetőségek földjének kell lennie és nem a panaszkodásénak, és ehhez képesnek kell lennünk egy ítéletalkotásra. A világ rohan, és nekünk kötelességünk a fiataljaink felé megújítani Itáliát – jelentette ki Renzi.

„Olaszország nagy nevelési és kulturális kihívás előtt áll. Azért jöttem el a találkozóra, mert megérintett az a személyes tanúságtétel, amit éltek. Ez a hely sokak tapasztalatát gazdagította. Ez a gazdagodás egy olyan barátságot tud létrehozni, amely felette áll a politikai ellentéteknek. Az olasz belpolitikai élet, a politikusok ellenére jó úton halad” – mondta ironikusan, majd idézte Chestertont: „A csodálkozás hiányától pusztulunk el, nem a csodák hiányától!”

A találkozón két amerikai orvosprofesszor folytatott párbeszédet a gyógyítás határairól. Kifejtették, hogy a gyógyítás folyamat. Célja segíteni az embert, hogy igazi énjét jobban megismerje, ami azt jelenti, hogy megérezze a szent jelenlétét életében. A betegek a gyógyulást kérik. Hogyan lehet szembesülni azzal, ha ez nem lehetséges? Ha gyógyíthatatlan betegekkel találkozunk, nem szabad félnünk a tehetetlenség érzésétől. Ha tudatában vagyunk, hogy a végső eredmény nem tőlünk függ, akkor lehetünk igazi gyógyítók. Kérdéseket kell feltenni, meg kell figyelmesen hallgatni a betegeket és készen kell állni arra, hogy meglephet bennünket.

A Laudato si’ kezdetű enciklikához kapcsolódva, A Földről való újfajta törődésért címmel Carlo Petrini, a Slow Food gasztronómiai mozgalom, nemzetközi egyesület alapítója tartott előadást. Az egyesület célja az étkezési kultúra megteremtése, az ízlés nevelése, a helyi hagyományok megmentése, valamint a tisztább, kevésbé intenzív mezőgazdaság támogatása. Carlo Petrini számára a gasztronómia nem egyszerűen receptek sora és konyhatechnika, hanem történelem, antropológia, mezőgazdaság, biológia, fizika, kémia, genetika, gazdaság, és lelkiség egymásra hatásából összeálló folyamat.

Petrini felidézte: azt hitte, viccelnek a munkatársai, amikor azt mondták: „keresett Ferenc pápa”. Aztán végül negyven percet beszélt a Szentatyával telefonon, majd levélben is megkereste a Szentszék. Petrini szerint az enciklika rendkívüli jelentőségű lelki, kulturális, történelmi, politikai és gazdasági szempontból, nem csak a katolikusoknak, hanem az egész emberiségnek, mindenkinek el kellene olvasnia. A dokumentum nagyon udvariasan fogalmaz, sok a mozgalmuk számára is kedves témát érint, de főképp két fontos szempontot tesz egyértelművé: a belátás és az emberek közötti párbeszéd szükségességét. E kettő hatalmas eszköz, mert a szimpátiára, az empátiára, és az élet örömére épít – mondta Petrini.

Csodálkozni egyszerű tényeken – Az emberi nyelv és a felfogóképesség határai témában tartott műhely fő előadója – egyedi módon videókapcsolaton keresztül – Noam Chomsky nyelvész volt, aki a New York Times szerint az elmúlt száz év legjelentősebb amerikai tudósa.

Chomsky szerint az emberi lény meglepő módon egy titokzatos képességgel rendelkezik. A beszéd a mi fajunk egyedi sajátsága. Agyunk véges eszközöket használ végtelen módon, működését, eszközeit meg tudjuk ismerni, az eredetét nem. A nyelvészeti kutatás elsődleges feladata – mutatott rá a nyelvész, filozófus – betölteni az összképben lévő nagy hiányokat, még lelkesebben viszonyulva azokhoz a titkokhoz, amelyek rejtve vannak és talán örökre rejtve is maradnak.

Kedden két zenei program is volt a meetingen. Délután a Koya hegyi buddhista szerzetesek és az olasz Millennium kórus énekelt együtt. Shodo Habukawa professzort több mint két évtizedes barátság fűzi a Communione e Liberazione mozgalomhoz, a kereszténységhez. A koncert kapcsán elmondta: „A Meeting egy csodás hely, mert a kulturális, hitbeli, nyelvi különbözőségek ellenére érezhető a határtalan misztérium ölelése.” A műsorban hagyományos buddhista és keresztény liturgikus énekek hangzottak el. Az egymásra rezonálás és a közös ének egyetlen dicséret volt a misztérium felé, aki mindenben ott visszhangzik.

Mediterráneum és környéke – Görög Salentótól a Fadóig című esti koncert a sajátos görög dialektust beszélő dél-olasz térség népzenéjének és a híres portugál műfajnak közelségét mutatta be.

A meetingen idén öt nagy és több mint tíz kisebb kiállítás tekinthető meg.

A nagy tárlatok címei: Ábrahám – Az én születése; Megtartani a tüzet – A kortárs művészet meglepetései; Számomra az élet Krisztus – Antonij metropolita, az ateista Szovjetunió által elnyomott egyház szabad hangja; Opus Florentinum – A firenzei dómtér: hit, történelem és művészet; Titokzatos víz – A víz egyediségéről és értékességéről.

Három kiállítás kifejezetten gyermekeknek készült: Amikor Einstein felfedezte, hogy a titok a szívben van; Dante, Beatrice, a farkasok és a csillagok; Több van benned, mint hiszed – Az emberi kaland Tolkien A hobbit c. művében. További kiállítások: Közösség a periférián – Élet a buenos aires-i nyomornegyedben; Kivételes vagyok – A millenniumi nemzedék – e tárlat keretében amerikai fiatalok a közösségi média nyelvezete és formai világa segítségével mutatják be az 1980 után született nemzedék kényes kérdéseit az élet értelméről; A méltóság pillanatai – Joseph Weiler fotókiállítása; „Meghatva egy tekintettől” – Egy barátság története – a Sagrada Família templomtól a morimondi apátságig; Pillanatfelvételek – Utazás a Comunione e Liberazione mozgalom lelkébe; Kollázs arcokból és pillanatokból – melyekből a történelem születik.

* * * * *

Rimini Meeting – elfogadni a különbözőség arcát és hangját

2015. augusztus 25. kedd 18:48

A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak, egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet – hangzott el a Rimini Meeting ötödik napján. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósít.

 

Az idei Rimini Meeting egy kicsit firenzei is, hiszen a firenzei dómtért bemutató kiállítás a találkozó egyik meghatározó eleme. A rendezvény mottóját adó vers szerzője, Mario Luzi is firenzei – mondta Andrea Simoncini, a firenzei egyetem jogászprofesszora az Arno-parti város főtemplomáról szóló előadás előtt. Az előadó úgy fogalmazott: A szépség az igazság tükröződése. Igazság nélkül nincs művészet, és ezt firenzeiek tudták… Székesegyházuk a nép akaratából jött létre.

Mariella Carlotti, a kiállítás összeállítója elmondta: a templom, a keresztelőkápolna, a harangtorony és a még korábban – 1244-ben – létrejött, önkéntesekkel működő kórház, a Misericordia di Firenze a hit és szeretet egységét fejezik ki.

Giuseppe Betori bíboros, Firenze érseke a hit és a művészet viszonyáról beszélt. „Nem az én székesegyházam – mondta –, az Isten népéé, olyan, mint a világ, én is vendégnek érzem magam abban, amit nem »birtokolok«.”

A bíboros hivatkozott VI. Pál pápára, aki szerint „a művész hangot ad a megváltás általános várakozásának. A művészet természete, hogy megszólítsa az emberi szív mély vágyát, ami a természetfelettire irányul.” „A művészet elemi módja, hogy a hitnek formát adjunk, kifejezésre juttassuk. Nem mondhatunk le a hit ábrázolásáról, mert az azt jelentené, hogy lemondunk a megtestesülés dimenziójáról” – fogalmazott végül a bíboros. Simoncini hozzátette: „Az egész firenzei csoda oka: Jézus Krisztus. Annak, hogy megértsük, ugyanaz az alapja, mint annak, hogy létrejött. A szépség jelenvalóvá teszi azt, aki hiányunkat betölti: Jézus Krisztust.”

Újrakezdeni a mediterráneumból – távlat a nemzetközi politika számára – ezzel a címmel folytatott párbeszédet Paolo Gentiloni olasz és Taieb Baccouche tunéziai külügyminiszter. 

Megfogalmazták: szükség van a Földközi-tenger két partján élők szolidáris együttműködésére. Ebben főszereplő lehet a két évezredes hagyományokkal rendelkező Tunézia és Itália. Az átmenet az önkényuralmi rendszerekből a szabadság és a demokrácia felé még most is lehetséges, sőt szükséges – hangsúlyozta a tunéziai politikus.

A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak, egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet. A mediterráneum az a hely lehetne, ahol mindenki elfogadja a különbözőség arcát és hangját – fogalmazták meg a külügyminiszterek.

Paolo Gentiloni szerint „Olaszország a komplex geopolitikai helyzetben közvetítő szeretne lenni, a párbeszéd országa, amely segít kereteket adni a sokoldalú kapcsolatok új rendszerének, garantálja a dialógust és a békét.”

Érdekes párbeszéd zajlott a nagyelőadóban Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke és Julián Carrón, a Comunione e Liberazione mozgalom Fraternitásának elnöke között; a moderátor Monica Maggioni, a RAI, az olasz közmédia vezetője volt. A Rimini Meeting e központi eseményének témája: Ábrahám, az emberiség öntudatra ébredése, az énkép kialakulása

A szervezők fontosnak tartották, hogy az énkép redukálásának korában egészen Ábrahámig tekintsenek vissza. S ezt egy olyan emberrel teszik, aki az Ószövetség hitét vallja és éli, ugyanakkor szívesen folytat párbeszédet a keresztényekkel, sőt baráti szálak fűzik a Meeting népéhez.

Carrón atya elmondta: „Ami Ábrahámmal történt, egy esemény: Isten belépése a történelembe. Ábrahám személye az ember drámájának kezdete. Mert Ábrahám előtt hiányzott az, hogy a misztériumot, azt, aki válaszol a hiányunkra, meg lehessen szólítani. A Te nélkül az én nem én. Nem vagyok, ha Te nem vagy. Ez nem csak  lelki dolog azoknak, akik jók akarnak lenni. Ez szükséges ahhoz, hogy emberek legyünk. Ábrahám egy jelenlétre talált rá, ami felkeltette a benne lévő képességeket, kiteljesítette énjét.”

Weiler utalt Isten szövetségi szeretetére, amely felelősséget ad az embernek, akit szabadnak teremtett, tehát nemet is mondhat Istennek: „Isten nem parancsol, hanem javaslatot tesz Ábrahámnak, aki nem egyszerűen engedelmes, hanem szabadon válaszol. Ez forradalmian új. Nem is az volt a nagy dolog, hogy Isten meghívta, megszólította, hanem az, hogy beszéltek egymással. A főszereplő nem Ábrahám, hanem Isten, aki felkínálja a kapcsolat lehetőségét.”

Manapság, ahogy a jogok kapnak egyre nagyobb hangsúlyt, a felelősség a háttérbe szorul. Ez az én redukálása. Az én, az éntudat gyengül, s vele a vágy, hogy főszereplők lehessünk.

„Mi a válasz erre a jelenségre? A megoldás csak a tanúságtétel lehet. Kell egy erős és hiteles javaslat a mai embernek” – mondta Weiler professzor.

„Nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság által” – folytatta Carrón atya. – Az ember az önmagáról szóló igazságot a szépség által ismeri meg, a jó íz, a vonzás, a vonzerő által, ami egy teljes megegyezés. Az én a megtestesült szépséggel egy tanú által találkozik. A tanúságtétel az egyetlen módja, hogy szolgáljuk az igazságot. Ez minden másnál a másik szabadsága iránti tiszteletből fakad, ez nem egy lecke, nem egy tanítás, hanem egy javaslat.

Ma nem az üzenet megismétlése hiányzik, hanem a személyes találkozás annak hiteles formájával, ami által megváltozik az élet. Mindenki ezt a provokációt várja, hogy eljuthasson énjének teljességére. Vajon lehet-e ezt látni az arc örömében? Mert az öröm a feltétele egy új emberség létrejöttének.

Ferenc pápa tanúságtételre hív minket, kiemelve, hogy csak így tudjuk javasolni a maga erejében, szépségében, egyszerűségében Isten szabadító szeretetét. „Komolyan vesszük-e a hit erejét, azt, hogy ennek vonzereje van arra, akivel találkozunk?” – tette fel végül a kérdést Carrón atya.

A találkozó ötödik napja további témái voltak: Technológia: áldás vagy bálványimádás? — Nagyvárosok, környezet és mobilitás  Kultúra, emberi tőke, egyetem: a gazdaság motorjai Hogyan készül egy napilap? Százéves utazás – a nagy háborútól a világkiállításig.

Este színházi előadás keretében Paul Claudel művét, Az angyali üdvözletet mutatták be.

 

* * * * *

Rimini Meeting – a jövő főszereplőinek elvárásai és reményei

2015. augusztus 24. hétfő 19:17

A vasárnapi szentmisét Francesco Lambiasi püspök mutatta be, mely után a jelenlévők helyszíni közvetítés révén kapcsolódhattak be a Szent Péter téren tartott Úrangyala imádságba. A Szentatya szavait lelkes taps követte a meeting nagyelőadójában is. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tájékoztat.

 

Francesco Lambiasi, Rimini püspöke szentbeszédében az önmagából kilépő Egyházról beszélt, s így fogalmazott: „Hinni azt jelenti, hogy Jézus személyéhez hasonulunk, hogy kovász lehessünk, amely megkeleszti a társadalom tésztáját, só, amely az egész életnek ízt ad. Nem önmagunkkal való foglalkozás, hanem misszió. Ahogy Ferenc pápa »sulykolja«: lépjünk ki, és ajánljuk fel mindenkinek az Evangélium örömét!”

A főpásztor elmondta: „mindenki megbotránkozott Jézuson, amikor kijelentette: a mennyből szállt alá, teste étel, vére ital; egyedül Péter vallja meg Jézus lényegét: Ő Isten arca. Egy arc, amelyre mi rávetítjük önzésünk hosszú árnyékát, a hatalom, a birtoklás, a valaminek tűnés olthatatlan vágyából fakadóan.

Jézus a teljesen más, aki azért jött, hogy helyesen gondolkodjunk Istenről, mert Istent soha senki nem látta, csak Ő. Jézus nem fér a sémáinkba, mert a mennyből jött, mert nem a mi, nem e világ terméke. Ő az, akit szívünk keres, és Ő a válasz a végtelen kérdésre, amely minden ember szívében ott van.

A hit a Jézussal való találkozás tapasztalata és annak személytől személyig történő átadása” – fejezte be beszédét Rimini püspöke. Ezután a jelenlévők helyszíni közvetítés révén kapcsolódhattak be a római Szent Péter téren tartott Úrangyala imádságba; a Szentatya szavait lelkes taps követte a Meeting nagyelőadójában is.

Fiatalok 3.0 – a jövő főszereplőinek elvárásai és reményei címmel beszélgettek felnőttek és a legújabb nemzedék tagjai a munka világáról. Többek között elhangzott: saját identitásunkat építeni azt jelenti: gondolunk a jövőre. Egy pozitív holnap csak a tények realitására épülhet.

Az ember: hiánylény – filozófusok reflektáltak a témára: Eugenio Mazzarella, Carlo Sini, Costantino Esposito. Többek között elhangzott: a hiány tudata segíthet az egymással való párbeszédben, mert egy közös emberi alap, míg az ideológiák mindig tagadni akarják ezt az alapvető adottságot.

Meghatva egy tekintettől címmel José Manuel Almuzara építész, az Antoni Gaudí boldoggá avatásáért alakult egyesület elnöke és Etsuro Sotoo szobrász beszélgettek, aki a Sagrada Familia-templom építési munkálataiban működött közre, és közben megtért, felvette a katolikus vallást.

Kérdések és kihívások mindannyiunkban Isten szeretetének keresése kapcsán címmel Maria Angela Bertelli Thaiföldön szolgáló olasz misszionárius nővér és Timothy Shriver, a Nemzetközi Speciális Olimpia Szövetség elnöke tettek tanúságot. Maria Angela nővér az Angyalok Háza nevű intézményt vezeti, ahol fogyatékkal született, elhagyott, félig vagy teljesen árva gyermekekről gondoskodik, keresztény lelkiséggel. Mindez a buddhista vallásúak számára idegen és érthetetlen. Ugyan a nővér nem kéri senkitől, hogy váljon kereszténnyé, de sokak számára vonzó a kereszténység újdonsága, ahol helye van a gyengeségnek is.

 

Timothy Shriver, a meggyilkolt John Kennedy unokája beszélt az általa végzett munkáról. A Speciális Olimpia nem azonos a Paralimpiával. Itt szellemileg sérült személyek versenyeznek: 170 országból több mint 4 millió atléta. Egyébként a világ lakosságának 2%-a szellemi sérültséggel él. A „fogyatékos” kifejezés csak részben írja le emberségüket – mondja Timothy Shriver –, ez a társadalom által kitalált szó, nem egy állapot. El kell hagyjuk a sérülékenységünket vagy az attól való félelmeinket. Nem kell félnünk – zárja szavait Shriver –, mert Isten a szépségben és a gyengeségben is jelen van.

Vasárnap két program is foglalkozott a keresztényüldözéssel: Egy ok élni és meghalni – a jelen vértanúi és Új üldöztetés – keresztények a célkeresztben címmel. Douglas Al-Bazi plébános Irakban. 2007-ben elrabolták, kilenc napon át fogva tartották és kínozták, majd megláncolva otthagyták, négy napig volt víz nélkül – meséli –, de nem tartja magát hősnek. Jézus megmondta, hogy hordozzuk a magunk keresztjét. A legfontosabb követni Őt, bizakodni, felvállalni. Ha az egész Közel-Keletet lerombolják, az utolsó szavunk akkor is az lesz, hogy „Jézus megváltott minket!” Douglas atya attól tart, előbb-utóbb megölik, de nem annyira maga miatt aggódik, hanem a népéért. „Amit kérek: imádkozzatok a népünkért, segítsetek, legyetek a hangunk!”

Ibrahim Alsabagh ferences szerzetes-pap Aleppóban plébános, temploma 50 méterre van a dzsihadisták állásától. „Káosz van, és minden hiányzik, az alapvető élelmiszerek, a víz, gyógyszerek, de főleg a biztonság – kezdi megrendült és megrendítő beszámolóját. Az emberek pedig a méltóságuktól vannak megfosztva, ami a legnagyobb szenvedést jelenti.”

 

„Mit lehet tenni ebben a rettenetes helyzetben? – folytatja. – A válasz egyszerű és kreatív, a hitből fakad: azt tesszük, amit Jézus tett. Tőle tanulunk a kereszthordozásban: ima és megbocsájtás. Nem tudjuk, mikor lesz vége és hogy alakul, de nem magunkat akarjuk menteni, nem is csak jót tenni, segíteni – azt is kell –, hanem Krisztusról tanúságot tenni a keresztet hordozva szeretettel, a másik üdvösségére gondolva. Szenvedéseinket értük, az üdvösségükért ajánljuk fel, azokért akik üldöznek minket. Egy asszony panaszkodott – meséli –, hogy miért jön ide egyre több idegen, régen ez keresztény negyed volt. Talán az Úr engedi meg, hogy Jézus jó illatát ők is megérezzék – válaszoltam neki –, hogy tanúságot tehessünk közöttük. Ez nem egy nehézség, hanem egy feladat.

Aleppo, Szíria és az egész térség olyan, mint egy forrásban lévő fazék leves. Ott kereszténynek lenni nagy dolog, mert mi vagyunk a só a levesben. A kereszténység az első időktől fogva oda elültetett olajfa, amelyet nincs jogunk átültetni máshová. Gondoljunk bele, ha minden keresztény elmenekülne, milyen nehéz lenne ott újra meghonosítani a kereszténységet. Maradunk, még jobban szeretünk, még jobban imádkozunk, még jobban megbocsájtunk. Hittel, reménnyel, szeretettel folytatjuk a keresztutat. A keresztény élet nem délutáni séta, hanem a keskeny úton való haladás bárhol a világon. Az ok a feltámadás. Ezért maradunk, és tesszük, amit tudunk, örömmel, békével, megosztva azt – mindenkiért. A sok hiány ellenére tele vagyunk hálával. A feltámadt Jézus jelen van Aleppóban is.”

Ibrahim atya orvos, ápoló, sofőr és csak utána pap, de azt mondja, jól van ez így. Segítenie kell, ahogy csak tud, s ez is hozzá tartozik az Istennek szenteltséghez, amit egy példával illusztrál: segíteni próbált egy idős embernek, aki ezt nem akarta elfogadni. „Atya, piszkos lesz a habitusa!” – mondta. Mire ő: „Ez a habitus arra készült, hogy bepiszkolódjon, ha kell!” Ez a keresztény hivatásunk – teszi hozzá.

Magyar Kurir

* * * * * 

Rimini Meeting: vallásos érzék, tapasztalat és a találkozás kegyelme

2015. augusztus 23. vasárnap 18:05

A Rimini Meeting harmadik napján többek között a Comunione e Liberazione alapítójáról, Don Giussaniról hallhattak előadást a résztvevők, majd Pell bíboros beszélt gazdasági kérdésekről – tájékoztatott Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora.

 

Tíz évvel Don Luigi Giussani halála után a Comunione e Liberazione (CL) alapítója kapott – újra – kiemelt figyelmet a Találkozni Don Giussanival – ma című programon.

Massimo Borghesi, a Perugiai Egyetem docense, akinek idén jelent meg Don Giussaniról szóló könyve, kifejtette: „Don Giussani ma is modern és aktuális. Azért találkozhatunk vele, mert ő találkozott korának valóságával, méghozzá egy különleges érzékenységgel, ami aktuálisabb, mint valaha. Mert nem egyszerűen kritikusa a modern világnak, hanem a modern emberközpontúságot kritizálta, azt a kísértést, hogy önmagát akarja megváltani az ember. Továbbá azért lehet találkozni vele, mert ő találkozott Valakivel, aki nem egy elmélet, hanem egy személy: Jézus Krisztus, és tanúságtételében, nevelési módszerében azt kínálja fel, hogyan lehet ma, nekünk is találkozni Jézus Krisztussal.

 

Ezt Don Giussani korszakalkotó módon fejezte ki, két szempont bevezetésével: a „vallásos érzék”, és a „tapasztalat”. Ezek a maga idejében forradalmian, egyedien új fogalmak voltak – mondta az előadó. – E két szempont szükséges, de nem elégséges az aktualitáshoz. Don Giussani modernsége csak a harmadik kategória által válik aktuálissá, amelyben a vallásos érzék és a tapasztalat operatívvá válnak, és ez a „találkozás”.

A találkozás, amely lehetővé teszi, hogy a kereszténység megtörténjék a történelemben, és ugyanakkor történelmi ítéletté váljék. Ez az, amiben Don Giussani találkozik a teológus Ratzingerrel, a későbbi XVI. Benedek pápával és Ferenc pápával: a találkozás fogalmának központi volta.

A kereszténység ma egy találkozás kegyelme által történhet meg újra, emberileg meghatározó találkozások által. Keresztény nem egy örökség nyomán lesz valaki, hanem egy újdonság által, ami megtörténik. A nihilizmus nem győzhető le elméleti úton, csak egy látható meghatottság által. Ez az ítélet adja Don Giussani nagy aktualitását” – fejezte be mondandóját Borghesi professzor.

Nagy sikere van a Meeting területén a kiállítócsarnokok közötti medencére, a vízre épült, kicsi, fa pavilonnak, ablakokkal a valóságra, amely a Don Giussani karizmájából született Comunione e Liberazione (CL) Mozgalom nagy pillanatait örökíti meg. Emlékeztet azokra a meghatározó találkozásokra, amelyek a történetét jellemezték. Kívül színes fényképek a nemzetközi életből, belül egymondatos tanúságtételek fotóval – amelyekhez az üzenőfalon mindenki hozzáteheti a sajátját – és videobejátszások. A kútnál, ahol le is lehet ülni, meg is lehet pihenni, a fehér falon fekete, egyszerű betűkkel, mint egy jókívánság olvasható a felirat: „és hogy mindez soha ne érjen véget közöttünk”. A bejáratnál egy Julián Carrón, a közösség Fraternitàsának elnökétől származó gondolat fogadja a látogatót: „Giussani egy örökséget hagyott ránk, amely nem hozhatja meg gyümölcseit, ha nem válik a sajátunkká.”

Egyház és pénz címmel George Pell bíboros, Sydney érseke, a Szentszék Gazdasági Titkárságának prefektusa már tavaly is jelen volt Riminiben, de akkor látogatóként, civilben. Amint egy kérdésre válaszolva elmondta: „Vonz a Meeting, tetszenek a témák, az előadások színvonala, a sok fiatal, hogy hallgatnak és tanulnak.” Pell bíboros előadásában történelmi áttekintést adott az Egyház viszonyáról az anyagiakhoz. Kezdve Jézus vonatkozó szavain, amelyekkel óvott a gazdagságtól, figyelmeztetve a pénz káros hatalmára. A bíboros világosan kijelentette: „Nem vagyunk manicheusok, az anyagnak, a testnek megvan a maga értéke. Ahogy az anyagiak pénzsóvárrá tehetnek és vesztünket okozhatják, úgy arra is szolgálhatnak, hogy segítsék az embert és tevékenységét.

Fontos a pénzek jól, tisztán és átlátható módon való kezelése – folytatta – a caritas és a szolidaritás érdekében, ugyanakkor a szeretet más, mint a filantrópia. Jézus azt mondta: az első parancs szeretni Istent, és ebből származik a felebarát szeretete. A munka, az igazság számunkra krisztocentrikusak.” A Szentszék gazdasági és pénzügyeivel kapcsolatban elhangzott kérdésre válaszolva elmondta: „Jól haladunk a munkával. Ferenc pápa támogatása nélkül egy igazi reform nem lenne lehetséges.” Végül hozzátette: „Gondoljátok meg, egyszerűbb a Vatikán pénzügyeit intézni, mint egyetlen megtérést kiváltani.”

A Meeting további érdekes témái: „Design, a történelem és a kultúra szintézise”, „Munkát kereső fiatalok, fiatalokat kereső vállalkozók”, „Verdi – vallás és hit”. A „Térj vissza önmagadhoz” címmel tartott felolvasóesten elhangzott: az ember, ha saját szívével párbeszédet folytat, megnyílik a valóságra. „Értelem és szabadság” címmel egyetemi professzorok az oktatásról beszélgettek, arról, hogy hogyan lehet az értelem megnyílására nevelni, hogy az a valóság megismerése lehessen tényezőinek összessége szerint, és a szabadságra, amely nélkül nincs emberi elköteleződés.

Az Iszlám, alkotmány, demokrácia című program alkalmával olasz, tunéziai, egyiptomi és török jogászok, alkotmányjogászok ültek egy asztalhoz. Szó volt az „arab tavasz” hozta demokrácia nehézségeiről és arról, hogy miként lehet az alkotmányos demokrácia szerint alakítani azon országok életét, ahol sokan a Korán törvényét akarják érvényre juttatni.

„Egy szív, amely nagyobb, mint a háború” címmel, a Nagy Háború katonadalaiból adott elő a Comunione e Liberazione (CL) 2000-ben alakult férfikara szombat este. A dalok között idézetek hangzottak el, amelyek segítettek megérteni a harcok szünetében is énekelni tudó katonákat, szívüket, amelyet átjárt a hiány, de mégis telve volt reménnyel.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír

 * * * * *

Rimini Meeting: relativizmus, migráció, szolidaritás

2015. augusztus 22. szombat 17:25

Pénteken, a Rimini Meeting második napjának délelőttjén Nunzio Galantino püspök, az olasz püspöki konferencia (CEI) főtitkára tartott előadást, majd többek között Rula Ghani, Afganisztán „first lady”-je beszélt – tájékoztatott Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora.

 

Az ember útját a hiány mélyen megjelöli – mondta Nunzio Galantino. – A korlátok tapasztalata kiüresít, vagy növekedést is jelenthet? Milyen módon vezethet a korlátok komolyan vétele a megújuláshoz?

A radikális antropológiai változások miatt a személyes szabadság került a középpontba, mint önmagában való érték. De az ember nem abszolút módon szabad – folytatta gondolatmenetét a püspöki konferencia főtitkára –, szabadságát testi valója korlátozza. A relativizmus, amely átjárja a mai közgondolkodást, nem fogadja el a strukturális korlátokat, ami az emberre jellemző. Az ember lényegi sajátsága a nagy dolgok elképzelése, de ha nem veszi figyelembe a korlátokat, irreális elvárásokba eshet. Nem a korlátok dicséretéről van szó, hanem az emberről, az emberségről. A fejlődés és a tökéletesség nem szinonimák – mondta Galantino püspök. A nehézséget nem kiiktatni kell, hanem integrálni. Ha a fejlődés határán vagyunk, az is hozhat gyümölcsöt. Az Egyház, ha a korlátok forrássá válnak, egyre inkább missziós lesz, meghajlik az utolsók előtt.

Rula Ghanit, Afganisztán „first lady”-jét nagy érdeklődés fogadta. Keresztény családban született Jordániában, 1975-ben kötött házasságot Ashraf Ghanival, akit 2014-ben az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnökévé választottak. A programon részt vett Agnese Renzi, az olasz miniszterelnök felesége is.

Bibi Gul, ahogy hazájában becézik, saját tapasztalatáról beszélt elsősorban, amelyet társadalmi és szociális munkája során szerzett. Feladata – fogalmazott a first lady – az ország újjáépítése, a demokrácia támogatása. Elsősorban a kitelepítettekért, a betegekért és a nők jogaiért fáradozik. Alkalmazott módszere a meghallgatás. Többek között elmondta: az ország le van rombolva, de az emberek, a nép lelke nincs. A reményt csak újra kell éleszteni.

Egy, az európai migráció gondjaival kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: itt túl merevek a rendszerek, és könnyen feledésbe megy, hogy emberekről van szó, akiknek lelkük van, reményeik vannak.

A következő kérdés kapcsán hangsúlyozta: a vallásszabadság az iszlám alapvető tulajdonsága, amit az ő személyes példája is megmutat, mint keresztényt férje muszlim családjában és új hazájában is tárt karokkal fogadták.

A vallásos terrorizmusról kifejtette: beszéljünk egyszerűen terrorizmusról, mert az erőszak alkalmazása csak egy fanatikus kisebbség részéről való eltorzítása a vallásos ideáloknak. Elmondta: az ISIS Afganisztánban nem tudott megerősödni, heves ellenállásba ütközött, mert az afgán nép erősen kötődik hazájához, hagyományaihoz.

A „mi a rossz?” kérdésre így válaszolt: „minden emberben ott van a jó, és én azt keresem”.

A gazdasági fejlődés, a vallásos fundamentalizmus legyőzésének tényezője című kerekasztal-beszélgetésen Antonio Tajani, az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Többek között elhangzott: a gazdasági fejlődés és a vallásszabadság témája ritkán szerepel együtt, pedig szoros kapcsolat van közöttük.

Tanúságot tett Carlos Olivero, becenevén Charly, 39 éves plébános Buenos Aires külvárosában, a legszegényebbek között; a drogfüggő fiatalokkal foglalkozó „Jézus háza” vezetője, amely 2008-ban kezdte meg működését Bergoglio érsek áldásával. Elmondta: az erőszak, a kábítószerek, a prostitúció, az anyagi javak utáni vágy hamis válaszokat ad az emberi szív hiányára, és nagyon sokakat kriminalizál. Mindennek oka leginkább a pénz uralmában keresendő – hangsúlyozta.

Carlos atya tanúságtétele alapján jobban érthetővé vált, mit jelent, amire a Szentatya hív bennünket, hogy menjünk az emberi létezés perifériái felé. Ott mutatja meg magát Isten. Az argentin plébános megvallotta: „Együtt élve a nyomornegyedek lakóival, felfedeztem a saját szegénységemet. És mostanra nem tudok kevesebbet tenni értük, szükségem van rájuk, nem akarok kívül élni ennek a szeretetnek az ölelésén.”

Nagy érdeklődést váltott ki a Meeting mottóját kifejtő előadás, amelyet Mauro-Giuseppe Lepori, a Ciszterci Rend generális apátja tartott. „Kinek a hiánya, ó, szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” Mauro atya elmondta, a Mario Luzi-vers, amelyből a mottó származik, nem hagyta nyugodni. A költő mint egy próféta provokál, s ezt teszi a Meeting is: arra indít, hogy tegyük fel a kérdést magunknak és magunkra, a szívünkre vonatkozóan. Mert a szívünk tele van hiánnyal, és közben a teljességre vágyik. A gazdag ifjú nem ismerte el, hogy „valami hiányzik még belőle” – s bár „Jézus ránézett és megkedvelte”, mégis szomorúan távozott.
A legnagyobb hiány a magány. Jézus azt mondja: Kövess engem! – ez azt jelenti, hogy ami neked hiányzik, én vagyok. Péter ellenben, bár megtagadja Jézust, de nem fog sohasem eltávolodni vallomásától, a teljesség utáni vágyakozástól: „Uram, hová mennénk?” Ha Te hiányzol, nincs részünk az életben.

A legszenzációsabb felfedezés, hogy Jézus kinyilvánította és kinyilvánítja az emberiségnek, hogy az ember végtelenül jobban hiányzik az Atyának, mint ahogy az Atya hiányozhat az embernek. Ez a kérdés teljes megfordítása: Az, Aki nekünk hiányzik, Valaki, akinek mi hiányzunk. Mint a tékozló fiúról szóló példabeszédben. Mennyire új kultúra, milyen új világ, a tragikus problémák mennyire más megoldása származhatna abból, ha megértenénk, hogy minden ember hiányzik az Atyának, aki mint Szeretet és Irgalom nyilatkoztatta ki magát, és akkor válunk igazán önmagunkká, ha engedjük, hogy megtaláljon az, Akinek hiányzunk. Ez az életre kelés, atyai ölelés pedig ünnep, amiről tanúságot kell tegyünk, amit meg kell osztani másokkal és ez maga a misszió – fogalmazott Lepori atya.

De mindez nem aktivizmus, nem egy tartós feladat, hanem a Krisztussal való élet; egyszerűen közösségben lenni vele. Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: „Kövess engem!” – nem arra hívta, hogy változtasd meg az életed. Hanem arra, hogy vele éljen – ami valóban megváltoztatja az életet.

Ezért a keresztény élet mindig misszió, mert ami üdvözít, az a Krisztussal való élet, a vele való közösség. A mi emberi életünk, a szegényes hétköznapok válnak a dráma helyszínévé, a misztérium megnyilatkozási helyévé, a Vele való közösség valóságává mindenben, mindenkivel, mindörökre.

A vészhelyzet a világban: a nemzetközi szervezetek feladata téma kapcsán Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó szentszéki megfigyelője elmondta: „A nemzetközi erőknek több felelősséget kellene adni, hogy minden békés eszközzel meg lehessen védeni a kiszolgáltatott emberek jogait. A menekültek száma soha nem volt ilyen magas a második világháború óta, ezért nagyon reálisnak kell lenni. Európa nem tudja befogadni azt a sok millió embert, aki ide akar jönni. A megoldás útja a lehetséges legátfogóbb befogadás mellett a megelőzés, azaz segíteni a fejlődést a saját országukban. Még fontosabb politikai megoldást találni az erőszak megfékezésére, amely a migráció elsődleges oka. Mindennek megtételéhez irgalomra van szükség.”

Fotó: Varga János

Magyar Kurír

* * * * *

A monoteista vallások párbeszédével kezdődött meg a Rimini Meeting

2015. augusztus 21. péntek 18:56

Augusztus 20-án, csütörtökön nyitotta meg kapuit a népek közötti barátságért megrendezett nemzetközi találkozó, a 36. Rimini Meeting. Az idei mottó: „Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” A nyitónapról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora küldött tudósítást.

 

Az augusztus 26-ig tartó program kezdetén Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke olvasta fel Pietro Parolin bíboros üzenetét, amely Ferenc pápa üdvözletét és áldását közvetíti. 

„A Meeting mottója – fogalmaz a levél – a szívre helyezi a hangsúlyt, amely Szent Ágoston szerint nyugtalan, soha nem elégszik meg… keres, ami kérdésekben fogalmazódik meg az élet és a halál értelméről, a szerelemről, a munkáról, az igazságosságról és a boldogságról. De hogy méltók legyünk válaszra lelni, szükséges komolyan tekinteni saját emberségünkre, szüntelenül foglalkozva ezzel az egészséges nyugtalansággal – folytatódik az üzenet.

A mai világ egyik legnagyobb kihívása: hogyan lehet hangot adni annak a kérdésnek, amelyet mindenki magában hordoz abban a kóros kábultságban is, amelyet számtalan részleges válasz és a „hamis végtelen” illúziója okoz. Az egyház számára egy izgalmas út nyílik meg, mint annak idején, a kereszténység kezdetekor .

A keresztények feladata, ahogy Ferenc pápa szereti mondani: „inkább folyamatokat elindítani, mint tereket birtokolni” (Evangelii Gaudium 223.) Az első lépés visszaadni a hiány értelmét, a hiányét, amellyel tele van a szív. Mert a szív él, van, keres szüntelenül. Nem elégszik meg, mert – ahogy XVI. Benedek pápa mondta 2011-ben San Marinóban – nyitott ablak a végtelenre.

Az élet nem egy abszurd vágyakozás, a hiány nem annak a jele, hogy „hibásan” születtünk, hanem jelzőcsengő, hogy a természetünk szerint nagy dolgokra vagyunk teremtve. Ahogy Isten szolgája Don Luigi Giussani fogalmazott: „Az emberi vágy utalás, indirekt bizonyíték arra nézve, hogy létezik egy végső válasz, amely a megtapasztalható valóságon túl helyezkedik el. Ha kiiktatnánk a léten túli dolgok hipotézisét, mindezek a vágyak természetellenesen elfojtódnának.” (A vallásos érzék, Vigilia Kiadó, Budapest, 1999)

A Szentatya arra hív, hogy találkozzunk mindenkivel, attól a törekvéstől vezérelve, hogy bátran, szépen és egyszerűen kínáljuk fel az Isten szeretetének jó hírét, amely ma is lehajol a mi hiányunkhoz, hogy betöltse azt az élet vizével, amely a feltámadt Krisztusból árad.

Ferenc pápa kéri a résztvevők imáját szolgálatáért, és a Meeting teljes közösségére szívből küldi apostoli áldását” – fejeződik be a levél.

 

Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök is üzenetet küldött a Meeting kezdetére „Az igazság elengedhetetlen szükséglete” címmel.

Az egyén a közösség és az állam alapja. Szabadsága, felfoghatatlan értéke, egyedi és megismételhetetlen léte, az alapvető emberi jogok mindent megelőzően léteznek. Ebből a meggyőződésből nőtt ki a Meeting, ez által a tapasztalat által formálódott sok fiatal, növekedett és vált mára nagykorúvá a ti társaságotok és járult hozzá társadalmunk, kultúránk gazdagításához – írja az államfő.

Az elnöki üzenet tágabb kitekintésű folytatása így fogalmaz: „A monoteista vallások párbeszédre és együttműködésre való készségétől fog függeni a világ békéje. A terrorizmus – az Istenbe vetett fanatikus hit eltorzulásai által is támogatva – keresi a lehetőségét, hogy a harmadik világháború magvait elvesse. A mi felelősségünk, hogy megállítsuk ezt. A mi feladatunk a gyűlölet megszüntetése, a bizalom és az együttműködés erősítése, a béke hasznosságának felmutatása. Európának fontos feladata van ebben, mert a monoteista vallások közötti párbeszéd a mi – immár plurálissá és multietnikussá vált – társadalmainkban bontakozhat ki.”

Az emberség által, amit a menekültek befogadásával mutatunk, és az okosság által, amivel a migráns kérdést kezeljük és az elszántság, amivel szembeszállunk az emberkereskedőkkel, mutathatjuk meg a világnak a demokratikus élet minőségét. A demokrácia a kultúra és a jó példa által exportálható – fogalmazott az olasz elnök.

 

Ban Ki Mun, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára videoüzenetében jókívánságai mellett elismerését fejezte ki a különböző hitű, kultúrájú, hagyományú emberek részvételével megszervezett nagyhírű találkozó iránt, amelynek célja a barátság és a béke. „Hiszek a személyek, az ideálok és az emberi szív erejében. Köszönöm, hogy összejöttetek, hogy elképzeljetek egy jobb világot, és hogy építsétek azt.”

„A vallások a megoldás részei, nem pedig probléma” címmel ült egy asztalhoz Haïm Korsia, Franciaország főrabbija, Azzedine Gaci imám, a lyoni mecset igazgatója és Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke.

 

A főrabbi azt javasolta, hogy haladjuk meg a tolerancia elképzelését, amely sokszor eltérő vélemények egyszerű elfogadása. Szükséges azonban egy további lépést tenni előre és meglátni a másságot, mint az emberi létezés alapvető adottságát. Így az egység nem hasonulás, hanem kölcsönös gazdagodás az én és a másik számára is.

A muszlim vallási vezető elmondta: a nagy világvallások elhagyták keletkezési helyüket, az egész világon elterjedtek. De vajon a globalizáció a vallások közötti párbeszédben jelent-e segítséget? – tette fel a kérdést. A különbözőséget meg kell értenünk – hangsúlyozta –, mert akkor az gazdagodást jelent, ha félreértjük a különbözőséget, akkor az a másik elutasításához és bezárkózáshoz vezet. Fontos a kölcsönösség, nem lehet csak magamra gondolni a másik nélkül, s főleg a másik ellen. Együtt kell gondolkodni és el kell utasítani a gyűlöletkeltést, a lelkiismeret manipulációját és az erőszak minden formáját – mondta befejezésül az imám.

 

Tauran bíboros kiemelte: „A monoteista vallások követői vallják, hogy egy Teremtő gyermekei. Testvérek között nem tolerancia szükséges, hanem szeretet. El kell jussunk a toleranciától a szeretetig és a barátságig. Elmondta: alapvetően nem vallásközi dialógusról van szó, hanem hívők közötti párbeszédről.

Az első nap délutánján került sor az idei Meeting egyik központi témájáról szóló előadásra „Ábrahám – az én születése” címmel.

Az elveszett visszatérése címmel mutatták be a PARS kalandját. A PARS társadalmi célú egyesület 1990-ben alakult, neve a megelőzés, kísérés, visszavezetés olasz szavak kezdőbetűiből képződött, célja a szenvedélybetegségek megelőzése és gyógyítása, valamint a fiatalkori zavarok kezelése.

 

Magyar Kurír

 

 

* * * * *

Közeleg a Rimini Meeting

Varga János atya tájékoztatója

 

Az idei Rimini Meeting plakátja

Ebben az évben augusztus 20-26. között – kivételesen csütörtöktől szerdáig – kerül megrendezésre a 36. Rimini Meeting, a népek közötti barátságért amelynek idei mottója Mario Luzi a 2005-ben elhunyt olasz kortárs költő gondolata: “Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” A megváltozott időpontnak megfelelően a vasárnapi szentmise nem a találkozó nyitó eseménye lesz, hanem az egy hetes program középpontjában helyezkedik majd el.

Július elején Rómában került sor az idei Meeting bemutatkozó sajtótájékoztatójára. Itt elhangzott: „a Meeting – természetének és hagyományainak megfelelően – nem a negatív gondolkodás, de nem is az elemzés útját választja, hanem a találkozásét, a barátságét.

Ha csak egyetlen ember is lenne a világon, aki magában hordozza ezt a nyugtalanságot, akiben vibrál ez a figyelmeztetés, egyetlen ember, aki talpon marad még a tulajdonképpeni kérdéssel szemben – mert nem az a kérdés, hogy van-e ez a hiány, hanem hogy felismerjük-e? – . meg kellene keresnünk, mert szükségünk van rá, mert egyetlen ilyen ember képes megváltoztatni a világot. Ezeket az embereket kereste mindig a Meeting és velük találkozott, akik képesek utána menni az igazság és az igazságosság utáni vágyuknak, a jó utáni szomjúságuknak.

A hiány nemcsak pszichés, vagy lelki, hanem fizikai is lehet. A fizikai hiány sarkallja például a tudósokat a kutatásra, amiről szintén sok szó lesz a Meetingen.

Jean-Louis Tauran bíboros idézte Senecát: „Nem azért nem merjük a dolgokat, mert nehezek, hanem mert nem merjük tenni őket, azért nehezek”. Ez a népek közötti barátságra is igaz, ami a Meeting célja. A dolgok akkor nehezek, ha nincs bátorság, és bátorságot senki sem képes adni saját magának. A bátorság akkor növekszik, ha látunk valakit, akiben megvan.

Az idei Meeting egyik központi alakja Ábrahám lesz, aki azért volt bátor, mert Valaki meghívta, Isten ígéretet tett neki. A Meeting meri idén is tenni a dolgokat, vállalni a barátságot, megkockáztatni a dialógust. Egy valós lehetőséget ad a találkozásra, a párbeszédre.

“Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?”

„Ahogy a költő, a Meeting is az emberi szívre hivatkozik, felfedezve benne egy hiány tapasztalatát, amely ellenállhatatlan erejével olyan, mint a víz, amely áttöri a gátat.” – olvashatjuk a Meeting témáját bevezető, gondolatébresztő írásban.

„Mi az eredete ennek a hiánynak? Honnan származik? Egy fogyaték, vagy lehet valaminek a forrása is? Nem szembesülni evvel a kérdéssel az emberi személy elszegényedéséhez vezet, a vágyakozásunk leszűkítéséhez. A gondatlan felszínesség, vagy a remény nélküli káosz, vagy az ún. igazság könnyed ismételgetése üressé és szétmorzsolttá tesz mindent.  A közönyösség mások felé, a paradox magány egy hiper-technologizált világban, az elnyomottság érzése onnan van, hogy az élet eseményei és körülményei börtönné válnak, egyfajta bunkerré, amelyből nem sikerül kijutni.”

A művészetek, a zene, a költészet, amelynek az idei találkozó nagy figyelmet szentel, öröktől fogva tanúságot tesznek arról a nem redukálható hiányról, amely az ember szívében lakozik, de ugyanakkor kifejezik azt a kiáltást és a sóvárgásnak azt a szikráját is, amelyek képesek felkelteni a vágyat az örökkévalók iránt.

Kihívás és megrendültség – így állunk a hiány előtt, amelyet felismerünk magunkban és minden emberben és próbáljuk megvizsgálni az élet különböző területeit – a tudományokat, és különösen a biológiát, a jogot, a filozófiát, a gazdaságot, a politikát – megmutatva, hogy az ’én’ bármiféle redukálása még ha nem is tudatos, konkrétan és valósan befolyásolja a mindennapi életünket. Ugyanakkor nyomába szegődünk olyan embereknek, akik abból kiindulva, hogy valami hiányzik az életükből, fáradhatatlanul keresik azt és vállalkoznak arra, hogy találkozzanak vele.

De létezik egyáltalán számunkra – teszik fel a kérdést a szervezők –egy kicsi fénysugár, amely lehetővé teszi, hogy élővé váljék a szívünk, képessé a vonzódásra és szeretetre, végső soron jelenlevővé önmaga számára és szabaddá a valósággal szemben? Hol tud a tekintetünk találkozni valakiével, aki még képes rácsodálkozni a dolgokra és engedi, hogy változzon az által, ami történik körülötte?

Csakis ennek a lehetőségnek a kihívását vállalva érdemes megvalósítani a Meetinget és részt venni rajta”.

2014-ben a Meeting zárásakor Emilia Guarnieri elnökasszony így fogalmazott:

„…a szív hatalmát sikerült a legváltozatosabb helyzetekben, találkozásokban meglátni. A kihívás továbbra is érvényben marad. Mert amit láttunk és hallottunk megtörténni, az éppen a szív hatalma és képessége a valósághoz való alakulásra.”

A szervezők azt ígérik, hogy 2015-ben folytatódik a korábbi évek témája, gondolatmenete A résztvevők együtt kérdezik, keresik:

„mi ez a hiány, a szívünk hiánya? És milyen utat nyit meg ez a hiány?”

Az előadások mellett a szokásos módon kiállítások, találkozók, zenei programok, sport, film és színházi esték is szerepelnek a rimini vásárvárosban megrendezendő összejövetelen. Az idei meghívottak között van: Matteo Renzi Olaszország miniszterelnöke, George Pell ausztrál bíboros, a Vatikán Gazdasági Titkárságának prefektusa, Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke, Antonio Tajani az Európai Bizottság alelnöke, Mauro-Giuseppe Lepori a Ciszterci Rend Generális Apátja, Antoine Audo, a szíriai Aleppó káld püspöke, Shodo Habukawa és buddhista szerzetes társai, valamint Julián Carrón, a Comunione e Liberazione Fraternitàsának elnöke, a lelkiségi mozgalom jelenlegi vezetője.

Néhány érdekes téma: A vallások nem a probléma, hanem a megoldás részei, Ábrahám – az én születése, Térj vissza önmagadhoz, Életben tartani a tüzet, Számomra az élet Krisztus, Amikor Einstein felfedezte, hogy a titok a szívben van, Egyház és pénz, Dante, Beatrice, a farkasok és a csillagok, Iszlám, alkotmány, demokrácia, Az ember hiány-lény, Mai vértanúk, Új üldöztetés – keresztények a célkeresztben, Több van benned, mint hiszed.

A Meeting hivatalos honlapja, a korábbi: http://www.meetingrimini.org címen érhető el.

A Meeting programjaiba a modern technika által mobil készülékeken is be lehet kapcsolódni, a különféle mobilalkalmazások révén.

A korábbi évekhez hasonlóan a Rimini Meetingen történtekről napról-napra tudósítok majd.

* * * * *

 
A Collegium Pázmáneum kápolnájának búcsúját,

Jézus Szentséges Szívének ünnepét

június 17-én, szerdán este 6 órakor tartottuk.

Ez alkalommal Varga János rektor
hálát adott pappá szentelése 20. évfordulóján a kapott kegyelmekért.

Közreműködött a Cantus Arcis kórus Dombó Dániel vezetésével.
A mise perselyadományait a kárpátaljai magyarok megsegítésére ajánlottuk
föl, a június 2-i jótékonysági koncert bevételéhez csatolva.

  

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Czyzyk László

 

 

* * * * * 

Jótékonysági hangverseny

volt 2015. június 2-án, kedden este 7 órakor a Trautson Palais-ban

a Kaláka Club-bal együtt jótékonysági koncertet szerveztük a kárpátaljai magyarok javára.

Hegedűs Endre Kossuth és Liszt díjas zongoraművész és Felesége Hegedűs Katalin 

 zongorázott a csodálatos Márvány-teremben.
 

Amennyiben nem tudott részt venni a hangversenyen, de szívesen támogatná az est jótékonysági célját, a kárpátaljai magyarok megsegítését, a Pázmáneum számlájára küldheti el pénzadományát, amelyet a bevétellel együtt hivatalos egyházi úton továbbítunk majd Kárpátaljára, az ottani magyarok megsegítésére.

Collegium Pazmaneum
Bankhaus Schelhammer & Schattera Aktiengesellschaft
1010 Wien, Goldschmiedgasse 3

Banki kód (BLZ): 19190
IBAN: AT091919000000133520
BIC/Swiftcode: BSSWATWW

Az üzenet rovatba kérjük tüntesse fel: Adomány a Kárpátaljaiak javára

 

A hangversenyt támogatta:

 

Meghívó Jótékonysági Koncert 2015-1

 * * * * *

Mindszenty megemlékezések

 

 

Habsburg-Lotharingiai Mihály ünnepi beszéde:

„MINDSZENTY BÍBOROS ÉLETÉNEK ÖRÖKSÉGE”

 Szeretnék itt a mai napon Mindszenty  hercegprímás halálának 40. évfordulója alkalmából  életének örökségére gondolni. Fontos  ezért szavait meghallgatni, fontos az irataiból idézni. Így jobban meg tudjuk érteni, mit hagyott ránk, mi volt az üzenete az utána jövő nemzedékének.

Idézek  néhány részletet az Esztergomi székfoglaló beszédéből 1945. Október 7-én:

 „Kedves Híveim! Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat! Tartsuk meg a mi reménységünk rendíthetetlen vallását. Így lesz erőnk a reánk váró küzdelemre.

Ha Isten-Atyánk és Mária Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemmel és nemzetemmel. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.”

Továbbá idézek néhány részletet a végrendeletéből, amelyet a budapesti amerikai követségen 1962-ben, Bécsben 1973-ban és a halála előtti napon, 1975. május 5-én írt:  

Nemzetemnek: Maradjatok a romló világban hűek Istenhez, hitetekhez, hazátokhoz, a magyar múlthoz, történelemhez és a magyar nyelvhez. Ez természeti jogotok és kötelességtek.

Holttestem egyelőre itt kerüljön a legegyszerűbb pihenőre; lehetőleg magyar papok sírja közelében, és a hívek áhított imája közepette. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltjába.

A Mindszenty Alapítvány egyik legelső feladatának tekintem, hogy azt a magyar nemzeti és katolikus célt szolgálja, amit életem feladatául tűztem ki, s amit Isten segítségével hazámban is s a számkivetésben is igyekeztem megvalósítani: megtartani magyarságban és hitében népünket, különösen felnövekvő ifjúságunkat”.

Mindszenty bíboros újra temetésére  1991. május 4-én került sor Esztergomban. Mind életében, mind  halála után is  újból megrendítette, megragadta, megmozgatta az emberek szívét.

A halottas menet koporsójával, diadalút volt a magyar határszéltől egészen Esztergomig! Szakadó esőben sorakozott fel az emberek sokasága az utak szélén – virággal a kezükben, imádkozva, s a Himnuszt énekelve. A falvakban, amelyeken keresztül vezetett a halottas menet, szóltak a harangok – amely egyben  hazánkban egy új keresztény időszak beharangozása is volt. Új korszak kezdődött Magyarország számára, elmúltak a sötét évek! Adjunk hálát ezért Istennek!

Nem volt könnyű az elmúlt 26 év, tele magasságokkal és mélységekkel. Az utóbbi öt év volt talán a legfontosabb, mert ezekben az években megszilárdultak országunk keresztény irányvonalai.

Ebben döntő szerepe volt az új Alaptörvény megalkotásának, amelyben népünk valódi keresztény gondolkodását foglalták  törvénybe és írásba.

 Büszkék lehetünk arra, hogy az Alkotmányunk az Istennel kezdődik!

Büszkék lehetünk arra, hogy az Alkotmányunk megnevezi nemzetünk keresztény gyökereit, hogy a keresztény házasságot, a családot és az életet annak kezdetétől védi. Engedjék meg, hogy idézzek az Alaptörvényből:

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”

 „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között”.

 „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.

 Ezek a pontok megfelelnek népünk ezer éves keresztény tradícióinak – és pontosan ezek azok az értékek, amelyekért Mindszenty bíboros egész életén át küzdött, szenvedett, és elviselte az évtizedeken át tartó fogságot.

 És ahogy egykor a kommunista diktatúra Mindszenty személye ellen küzdött, ma ugyanígy küzdenek országunk ellen a világias nyugati médiák – máshogy, ravaszabbul, de ugyanazzal a kitartással, mert az alap ugyanaz: a kereszténység nyilvános és szabad megélését támadják az országunkban, a kormányunkat, amely a keresztény értékeket bele meri tenni az Alaptörvénybe.

Olyan veszélyek ezek, amelyek mindannyiunkat érintenek és a gyerekeink és unokáink jövőjére döntő hatásra lesznek.

 Nem nézhetjük mindezt tétlenül, és nem várhatunk, ébernek kell lennünk, és cselekednünk kell, mielőtt az országunkat is elárasztja ez a mérgező áramlat. Nem hallgathatunk  és nem úszhatunk politikai korrektségből ezzel az áramlattal!

Bátraknak kell lennünk  és az árral szemben kell úsznunk akkor is, ha mi vagyunk az egyetlenek, akkor is, ha ebben mindenki egyedül hagy minket. Naponta szállítja a magyar kormány számunkra annak a bizonyítékát, hogy ez lehetséges.

Egy okos ember egyszer ezt mondta: “aki az árral szemben úszik, egyszer biztosan megérkezik a forráshoz” – ezt a mondatot mindannyiunknak életünk vezérfonalául kellene megtenni.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A gyakorlatban azt jelenti, hogy a családjainkban, a gyerekeinkkel, az unokáinkkal – de a barátainkkal is nyíltan és bátran beszélünk mindarról, ami értékes és szent:

A hitünkről, a keresztény értékeinkről, és nemzetünk történelméről is. Népünk nagy hőstetteiről, amelyek által megvédtük a keresztény Európát, és sokszor a vérünket kellett ontani értük – a kommunista diktatúra leomlásáig, ennek vértelen megdöntéséig, amely igen, a mi országunkban kezdődött el 1989.-ben. Micsoda példa egész Európa számára!

Tudatában kell legyünk annak, hogy Magyarországnak talán újra át kell vennie egyszer ezt a szerepet  és át is fogja venni. Mert csak egy egészséges Magyarországról lehet talán Európát újra megmenteni.

Megmenteni  és meggyógyítani, a ma még sokkal nagyobb veszélytől, az agresszív szekularizációtól, és relativizmustól, amely titokban és rafináltan nyomul be mindenhová a média világán keresztül, hogy megvezesse a gyermekek szívét  és szétrombolja a családjainkat.

Mit mondana ma nekünk Mindszenty bíboros, látván ezt a veszélyt?

Egykor az ateista diktatúrák országunkban véres küzdelmet folytattak a keresztény hit ellen.

Ma a harc nem véres még, de a vértelen keresztényüldözés, és a keresztények diszkriminációja teljes mértékben jelen van Nyugat-Európa országaiban is.

Rajtunk múlik! – mondaná Mindszenty bíboros. A mi tanúságtételünkön, bátorságunkon, tettrekészségünkön, hogy ne hagyjuk Magyarországot ebbe az irányba elmenni, és egy erős keresztény védőfalat építsünk fel ez ellen. 

Az imádság védőfalát, mint egykor a bíboros tette, amikor kinevezte az 1947/1948-as évet Boldogasszonyunk évének.

Ismerjük az ő akkori szavait: ” Ha egy millió magyar imádkozik, nem félek a jövőtől!”

Ennek az éveknek a folyamán a Hercegprímás több millió magyart vezetett el országunk nagy Mária-kegyhelyeire.

 A csúcspontja 1947 szeptemberben volt, amikor 1.770.000 hívő elzarándokolt az ország ősi Mária kegyhelyeire.

 Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e beállni az élet védelmében a küzdelembe – így harcolni az abortusz és az eutanázia ellen, hogy ne oltsanak ki több magyar életet, attól függetlenül, hogy az még fiatal, vagy idős, egészséges, vagy beteg!

Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e a férfi és nő között megkötött házasságot, a család szentségét fenntartani, védelmezni és támogatni!

Rajtunk múlik, hogy országunkban a vallásszabadság, amelyet oly bátran értünk el újra, érinthetetlen közjó marad-e!

Kérjük Mindszenty  bíborost, hogy a mai időkben is álljon mellettünk, legyen a mi tanácsadónk és közbenjárónk Istennél.

És hallgassunk rá továbbra is!

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 
Fotók: Bozóki István

Varga János rektor

    

    

Dr. Perényi János Magyarország ausztriai nagykövete

Fukszberger Imre Csonkamindszent polgármestere

  

  * Habsburg-Lotharingiai Mihály, a  Mindszenty alapítvány elnöke*

 

 

 * * * * *

 

 

 

 Kitüntetés

 Dr. Áder János,

Magyarország köztársasági elnöke

Varga János,

a bécsi Collegium Pázmáneum rektora

részére

a Collegium Pázmáneum rektoraként végzett munkája, a magyar

katolikus egyház ausztriai képviselete, valamint Mindszenty József

hercegprímás emlékének őrzése érdekében végzett tevékenysége

elismeréseként

a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje

kitüntetést adományozta.

 

Az ünnepségen közreműködött:

Márkus Zalatnay Fruzsina – barokk fuvola
Tegyei Zoltán – csembaló
Ripka János – barokk cselló

 

2015.  április 8.

 

A Tisztikereszt

   

 
 
 
Fotó: Román Tamás

 

Lásd még: Magyar Kurir , Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

 

 

* * * * * 

 

„A világ és a lét végső határai felé” – a 35. Rimini Meeting

 

35. alkalommal nyitotta meg kapuit 2014. augusztus 24-én a „népek közötti barátságért” megrendezett nemzetközi találkozó Riminiben. Az idei meeting mottója: „A világ és az emberi létezés végső határai felé. Isten nem hagyta egyedül az embert.” Varga János atya, a Collegium Pázmáneum rektora a Magyar Kurir-ban (www.magyarkurir.hu) és a VAtikáni Rádióban (http://hu.radiovaticana.va)  folyamatosan beszámol az eseményekről.

 

 

“Isten nem hagyta egyedül az embert”

A Rimini Meeting megnyitója
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

 

A Rimini Meeting hétfői napja

(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

“Ne az angol, hanem a kereszténység legyen Európa közös nyelve”

A Meeting második napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

„A büntetés emberségesebbé tétele társadalmi szükségesség”

A Meeting harmadik napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

Magyar vonatkozású tárlat a 35. Rimini Meetingen

A Meeting negyedik napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

Ferenc pápa behozta a perifériát a központba

A Meeting ötödik napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

 

„Sikerült a szív hatalmát megtalálni a legváltozatosabb helyzetekben” – véget ért a Népek közötti barátság találkozója

A Meeting utolsó napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)
 
A 2005-ös Meeting egyik, a velencei Szent Márk-székesegyház mozaikjairól szóló kiállításának magyar nyelvű változata – amelyet Domokos György professzor és pázmányos diákjai készítettek –  2014. szeptember 22. és október 22. között Budapesten (PPKE-Sophianum), október 25. és november 25. között Pécsett (Egyházmegyei Múzeum) tekinthető majd meg.