A meetingen idén öt nagy és több mint tíz kisebb kiállítás tekinthető meg.

A nagy tárlatok címei: Ábrahám – Az én születése; Megtartani a tüzet – A kortárs művészet meglepetései; Számomra az élet Krisztus – Antonij metropolita, az ateista Szovjetunió által elnyomott egyház szabad hangja; Opus Florentinum – A firenzei dómtér: hit, történelem és művészet; Titokzatos víz – A víz egyediségéről és értékességéről.

Három kiállítás kifejezetten gyermekeknek készült: Amikor Einstein felfedezte, hogy a titok a szívben van; Dante, Beatrice, a farkasok és a csillagok; Több van benned, mint hiszed – Az emberi kaland Tolkien A hobbit c. művében. További kiállítások: Közösség a periférián – Élet a buenos aires-i nyomornegyedben; Kivételes vagyok – A millenniumi nemzedék – e tárlat keretében amerikai fiatalok a közösségi média nyelvezete és formai világa segítségével mutatják be az 1980 után született nemzedék kényes kérdéseit az élet értelméről; A méltóság pillanatai – Joseph Weiler fotókiállítása; „Meghatva egy tekintettől” – Egy barátság története – a Sagrada Família templomtól a morimondi apátságig; Pillanatfelvételek – Utazás a Comunione e Liberazione mozgalom lelkébe; Kollázs arcokból és pillanatokból – melyekből a történelem születik.

Rimini Meeting – elfogadni a különbözőség arcát és hangját

A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak, egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet – hangzott el a Rimini Meeting ötödik napján. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósít.

Az idei Rimini Meeting egy kicsit firenzei is, hiszen a firenzei dómtért bemutató kiállítás a találkozó egyik meghatározó eleme. A rendezvény mottóját adó vers szerzője, Mario Luzi is firenzei – mondta Andrea Simoncini, a firenzei egyetem jogászprofesszora az Arno-parti város főtemplomáról szóló előadás előtt. Az előadó úgy fogalmazott: A szépség az igazság tükröződése. Igazság nélkül nincs művészet, és ezt firenzeiek tudták… Székesegyházuk a nép akaratából jött létre.

Mariella Carlotti, a kiállítás összeállítója elmondta: a templom, a keresztelőkápolna, a harangtorony és a még korábban – 1244-ben – létrejött, önkéntesekkel működő kórház, a Misericordia di Firenze a hit és szeretet egységét fejezik ki.

Giuseppe Betori bíboros, Firenze érseke a hit és a művészet viszonyáról beszélt. „Nem az én székesegyházam – mondta –, az Isten népéé, olyan, mint a világ, én is vendégnek érzem magam abban, amit nem »birtokolok«.”

A bíboros hivatkozott VI. Pál pápára, aki szerint „a művész hangot ad a megváltás általános várakozásának. A művészet természete, hogy megszólítsa az emberi szív mély vágyát, ami a természetfelettire irányul.” „A művészet elemi módja, hogy a hitnek formát adjunk, kifejezésre juttassuk. Nem mondhatunk le a hit ábrázolásáról, mert az azt jelentené, hogy lemondunk a megtestesülés dimenziójáról” – fogalmazott végül a bíboros. Simoncini hozzátette: „Az egész firenzei csoda oka: Jézus Krisztus. Annak, hogy megértsük, ugyanaz az alapja, mint annak, hogy létrejött. A szépség jelenvalóvá teszi azt, aki hiányunkat betölti: Jézus Krisztust.”

Újrakezdeni a mediterráneumból – távlat a nemzetközi politika számára – ezzel a címmel folytatott párbeszédet Paolo Gentiloni olasz és Taieb Baccouche tunéziai külügyminiszter. 

Megfogalmazták: szükség van a Földközi-tenger két partján élők szolidáris együttműködésére. Ebben főszereplő lehet a két évezredes hagyományokkal rendelkező Tunézia és Itália. Az átmenet az önkényuralmi rendszerekből a szabadság és a demokrácia felé még most is lehetséges, sőt szükséges – hangsúlyozta a tunéziai politikus.

A terroristákkal szemben, akik emberek, kultúrák és vallások ellen harcolnak, egy másik politikai, kulturális, erkölcsi valóságot kell felmutatni: egymás tiszteletét, az osztozást, a párbeszédet. A mediterráneum az a hely lehetne, ahol mindenki elfogadja a különbözőség arcát és hangját – fogalmazták meg a külügyminiszterek.

Paolo Gentiloni szerint „Olaszország a komplex geopolitikai helyzetben közvetítő szeretne lenni, a párbeszéd országa, amely segít kereteket adni a sokoldalú kapcsolatok új rendszerének, garantálja a dialógust és a békét.”

Érdekes párbeszéd zajlott a nagyelőadóban Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke és Julián Carrón, a Comunione e Liberazione mozgalom Fraternitásának elnöke között; a moderátor Monica Maggioni, a RAI, az olasz közmédia vezetője volt. A Rimini Meeting e központi eseményének témája: Ábrahám, az emberiség öntudatra ébredése, az énkép kialakulása. 

A szervezők fontosnak tartották, hogy az énkép redukálásának korában egészen Ábrahámig tekintsenek vissza. S ezt egy olyan emberrel teszik, aki az Ószövetség hitét vallja és éli, ugyanakkor szívesen folytat párbeszédet a keresztényekkel, sőt baráti szálak fűzik a Meeting népéhez.

Carrón atya elmondta: „Ami Ábrahámmal történt, egy esemény: Isten belépése a történelembe. Ábrahám személye az ember drámájának kezdete. Mert Ábrahám előtt hiányzott az, hogy a misztériumot, azt, aki válaszol a hiányunkra, meg lehessen szólítani. A Te nélkül az én nem én. Nem vagyok, ha Te nem vagy. Ez nem csak  lelki dolog azoknak, akik jók akarnak lenni. Ez szükséges ahhoz, hogy emberek legyünk. Ábrahám egy jelenlétre talált rá, ami felkeltette a benne lévő képességeket, kiteljesítette énjét.”

Weiler utalt Isten szövetségi szeretetére, amely felelősséget ad az embernek, akit szabadnak teremtett, tehát nemet is mondhat Istennek: „Isten nem parancsol, hanem javaslatot tesz Ábrahámnak, aki nem egyszerűen engedelmes, hanem szabadon válaszol. Ez forradalmian új. Nem is az volt a nagy dolog, hogy Isten meghívta, megszólította, hanem az, hogy beszéltek egymással. A főszereplő nem Ábrahám, hanem Isten, aki felkínálja a kapcsolat lehetőségét.”

Manapság, ahogy a jogok kapnak egyre nagyobb hangsúlyt, a felelősség a háttérbe szorul. Ez az én redukálása. Az én, az éntudat gyengül, s vele a vágy, hogy főszereplők lehessünk.

„Mi a válasz erre a jelenségre? A megoldás csak a tanúságtétel lehet. Kell egy erős és hiteles javaslat a mai embernek” – mondta Weiler professzor.

„Nincs más kapcsolat az igazsággal, csak a szabadság által” – folytatta Carrón atya. – Az ember az önmagáról szóló igazságot a szépség által ismeri meg, a jó íz, a vonzás, a vonzerő által, ami egy teljes megegyezés. Az én a megtestesült szépséggel egy tanú által találkozik. A tanúságtétel az egyetlen módja, hogy szolgáljuk az igazságot. Ez minden másnál a másik szabadsága iránti tiszteletből fakad, ez nem egy lecke, nem egy tanítás, hanem egy javaslat.

Ma nem az üzenet megismétlése hiányzik, hanem a személyes találkozás annak hiteles formájával, ami által megváltozik az élet. Mindenki ezt a provokációt várja, hogy eljuthasson énjének teljességére. Vajon lehet-e ezt látni az arc örömében? Mert az öröm a feltétele egy új emberség létrejöttének.

Ferenc pápa tanúságtételre hív minket, kiemelve, hogy csak így tudjuk javasolni a maga erejében, szépségében, egyszerűségében Isten szabadító szeretetét. „Komolyan vesszük-e a hit erejét, azt, hogy ennek vonzereje van arra, akivel találkozunk?” – tette fel végül a kérdést Carrón atya.

A találkozó ötödik napja további témái voltak: Technológia: áldás vagy bálványimádás? — Nagyvárosok, környezet és mobilitás —  Kultúra, emberi tőke, egyetem: a gazdaság motorjai — Hogyan készül egy napilap? — Százéves utazás – a nagy háborútól a világkiállításig.

Este színházi előadás keretében Paul Claudel művét, Az angyali üdvözletet mutatták be.

* * * * *

Rimini Meeting – a jövő főszereplőinek elvárásai és reményei

A vasárnapi szentmisét Francesco Lambiasi püspök mutatta be, mely után a jelenlévők helyszíni közvetítés révén kapcsolódhattak be a Szent Péter téren tartott Úrangyala imádságba. A Szentatya szavait lelkes taps követte a meeting nagyelőadójában is. Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tájékoztat.

Francesco Lambiasi, Rimini püspöke szentbeszédében az önmagából kilépő Egyházról beszélt, s így fogalmazott: „Hinni azt jelenti, hogy Jézus személyéhez hasonulunk, hogy kovász lehessünk, amely megkeleszti a társadalom tésztáját, só, amely az egész életnek ízt ad. Nem önmagunkkal való foglalkozás, hanem misszió. Ahogy Ferenc pápa »sulykolja«: lépjünk ki, és ajánljuk fel mindenkinek az Evangélium örömét!”

A főpásztor elmondta: „mindenki megbotránkozott Jézuson, amikor kijelentette: a mennyből szállt alá, teste étel, vére ital; egyedül Péter vallja meg Jézus lényegét: Ő Isten arca. Egy arc, amelyre mi rávetítjük önzésünk hosszú árnyékát, a hatalom, a birtoklás, a valaminek tűnés olthatatlan vágyából fakadóan.

Jézus a teljesen más, aki azért jött, hogy helyesen gondolkodjunk Istenről, mert Istent soha senki nem látta, csak Ő. Jézus nem fér a sémáinkba, mert a mennyből jött, mert nem a mi, nem e világ terméke. Ő az, akit szívünk keres, és Ő a válasz a végtelen kérdésre, amely minden ember szívében ott van.

A hit a Jézussal való találkozás tapasztalata és annak személytől személyig történő átadása” – fejezte be beszédét Rimini püspöke. Ezután a jelenlévők helyszíni közvetítés révén kapcsolódhattak be a római Szent Péter téren tartott Úrangyala imádságba; a Szentatya szavait lelkes taps követte a Meeting nagyelőadójában is.

Fiatalok 3.0 – a jövő főszereplőinek elvárásai és reményei címmel beszélgettek felnőttek és a legújabb nemzedék tagjai a munka világáról. Többek között elhangzott: saját identitásunkat építeni azt jelenti: gondolunk a jövőre. Egy pozitív holnap csak a tények realitására épülhet.

Az ember: hiánylény – filozófusok reflektáltak a témára: Eugenio Mazzarella, Carlo Sini, Costantino Esposito. Többek között elhangzott: a hiány tudata segíthet az egymással való párbeszédben, mert egy közös emberi alap, míg az ideológiák mindig tagadni akarják ezt az alapvető adottságot.

Meghatva egy tekintettől címmel José Manuel Almuzara építész, az Antoni Gaudí boldoggá avatásáért alakult egyesület elnöke és Etsuro Sotoo szobrász beszélgettek, aki a Sagrada Familia-templom építési munkálataiban működött közre, és közben megtért, felvette a katolikus vallást.

Kérdések és kihívások mindannyiunkban Isten szeretetének keresése kapcsán címmel Maria Angela Bertelli Thaiföldön szolgáló olasz misszionárius nővér és Timothy Shriver, a Nemzetközi Speciális Olimpia Szövetség elnöke tettek tanúságot. Maria Angela nővér az Angyalok Háza nevű intézményt vezeti, ahol fogyatékkal született, elhagyott, félig vagy teljesen árva gyermekekről gondoskodik, keresztény lelkiséggel. Mindez a buddhista vallásúak számára idegen és érthetetlen. Ugyan a nővér nem kéri senkitől, hogy váljon kereszténnyé, de sokak számára vonzó a kereszténység újdonsága, ahol helye van a gyengeségnek is.

Timothy Shriver, a meggyilkolt John Kennedy unokája beszélt az általa végzett munkáról. A Speciális Olimpia nem azonos a Paralimpiával. Itt szellemileg sérült személyek versenyeznek: 170 országból több mint 4 millió atléta. Egyébként a világ lakosságának 2%-a szellemi sérültséggel él. A „fogyatékos” kifejezés csak részben írja le emberségüket – mondja Timothy Shriver –, ez a társadalom által kitalált szó, nem egy állapot. El kell hagyjuk a sérülékenységünket vagy az attól való félelmeinket. Nem kell félnünk – zárja szavait Shriver –, mert Isten a szépségben és a gyengeségben is jelen van.

Vasárnap két program is foglalkozott a keresztényüldözéssel: Egy ok élni és meghalni – a jelen vértanúi és Új üldöztetés – keresztények a célkeresztben címmel. Douglas Al-Bazi plébános Irakban. 2007-ben elrabolták, kilenc napon át fogva tartották és kínozták, majd megláncolva otthagyták, négy napig volt víz nélkül – meséli –, de nem tartja magát hősnek. Jézus megmondta, hogy hordozzuk a magunk keresztjét. A legfontosabb követni Őt, bizakodni, felvállalni. Ha az egész Közel-Keletet lerombolják, az utolsó szavunk akkor is az lesz, hogy „Jézus megváltott minket!” Douglas atya attól tart, előbb-utóbb megölik, de nem annyira maga miatt aggódik, hanem a népéért. „Amit kérek: imádkozzatok a népünkért, segítsetek, legyetek a hangunk!”

Ibrahim Alsabagh ferences szerzetes-pap Aleppóban plébános, temploma 50 méterre van a dzsihadisták állásától. „Káosz van, és minden hiányzik, az alapvető élelmiszerek, a víz, gyógyszerek, de főleg a biztonság – kezdi megrendült és megrendítő beszámolóját. Az emberek pedig a méltóságuktól vannak megfosztva, ami a legnagyobb szenvedést jelenti.”

„Mit lehet tenni ebben a rettenetes helyzetben? – folytatja. – A válasz egyszerű és kreatív, a hitből fakad: azt tesszük, amit Jézus tett. Tőle tanulunk a kereszthordozásban: ima és megbocsájtás. Nem tudjuk, mikor lesz vége és hogy alakul, de nem magunkat akarjuk menteni, nem is csak jót tenni, segíteni – azt is kell –, hanem Krisztusról tanúságot tenni a keresztet hordozva szeretettel, a másik üdvösségére gondolva. Szenvedéseinket értük, az üdvösségükért ajánljuk fel, azokért akik üldöznek minket. Egy asszony panaszkodott – meséli –, hogy miért jön ide egyre több idegen, régen ez keresztény negyed volt. Talán az Úr engedi meg, hogy Jézus jó illatát ők is megérezzék – válaszoltam neki –, hogy tanúságot tehessünk közöttük. Ez nem egy nehézség, hanem egy feladat.

Aleppo, Szíria és az egész térség olyan, mint egy forrásban lévő fazék leves. Ott kereszténynek lenni nagy dolog, mert mi vagyunk a só a levesben. A kereszténység az első időktől fogva oda elültetett olajfa, amelyet nincs jogunk átültetni máshová. Gondoljunk bele, ha minden keresztény elmenekülne, milyen nehéz lenne ott újra meghonosítani a kereszténységet. Maradunk, még jobban szeretünk, még jobban imádkozunk, még jobban megbocsájtunk. Hittel, reménnyel, szeretettel folytatjuk a keresztutat. A keresztény élet nem délutáni séta, hanem a keskeny úton való haladás bárhol a világon. Az ok a feltámadás. Ezért maradunk, és tesszük, amit tudunk, örömmel, békével, megosztva azt – mindenkiért. A sok hiány ellenére tele vagyunk hálával. A feltámadt Jézus jelen van Aleppóban is.”

Ibrahim atya orvos, ápoló, sofőr és csak utána pap, de azt mondja, jól van ez így. Segítenie kell, ahogy csak tud, s ez is hozzá tartozik az Istennek szenteltséghez, amit egy példával illusztrál: segíteni próbált egy idős embernek, aki ezt nem akarta elfogadni. „Atya, piszkos lesz a habitusa!” – mondta. Mire ő: „Ez a habitus arra készült, hogy bepiszkolódjon, ha kell!” Ez a keresztény hivatásunk – teszi hozzá.

Magyar Kurir

* * * * * 

Rimini Meeting: vallásos érzék, tapasztalat és a találkozás kegyelme

A Rimini Meeting harmadik napján többek között a Comunione e Liberazione alapítójáról, Don Giussaniról hallhattak előadást a résztvevők, majd Pell bíboros beszélt gazdasági kérdésekről – tájékoztatott Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora.

Tíz évvel Don Luigi Giussani halála után a Comunione e Liberazione (CL) alapítója kapott – újra – kiemelt figyelmet a Találkozni Don Giussanival – ma című programon.

Massimo Borghesi, a Perugiai Egyetem docense, akinek idén jelent meg Don Giussaniról szóló könyve, kifejtette: „Don Giussani ma is modern és aktuális. Azért találkozhatunk vele, mert ő találkozott korának valóságával, méghozzá egy különleges érzékenységgel, ami aktuálisabb, mint valaha. Mert nem egyszerűen kritikusa a modern világnak, hanem a modern emberközpontúságot kritizálta, azt a kísértést, hogy önmagát akarja megváltani az ember. Továbbá azért lehet találkozni vele, mert ő találkozott Valakivel, aki nem egy elmélet, hanem egy személy: Jézus Krisztus, és tanúságtételében, nevelési módszerében azt kínálja fel, hogyan lehet ma, nekünk is találkozni Jézus Krisztussal.

Ezt Don Giussani korszakalkotó módon fejezte ki, két szempont bevezetésével: a „vallásos érzék”, és a „tapasztalat”. Ezek a maga idejében forradalmian, egyedien új fogalmak voltak – mondta az előadó. – E két szempont szükséges, de nem elégséges az aktualitáshoz. Don Giussani modernsége csak a harmadik kategória által válik aktuálissá, amelyben a vallásos érzék és a tapasztalat operatívvá válnak, és ez a „találkozás”.

A találkozás, amely lehetővé teszi, hogy a kereszténység megtörténjék a történelemben, és ugyanakkor történelmi ítéletté váljék. Ez az, amiben Don Giussani találkozik a teológus Ratzingerrel, a későbbi XVI. Benedek pápával és Ferenc pápával: a találkozás fogalmának központi volta.

A kereszténység ma egy találkozás kegyelme által történhet meg újra, emberileg meghatározó találkozások által. Keresztény nem egy örökség nyomán lesz valaki, hanem egy újdonság által, ami megtörténik. A nihilizmus nem győzhető le elméleti úton, csak egy látható meghatottság által. Ez az ítélet adja Don Giussani nagy aktualitását” – fejezte be mondandóját Borghesi professzor.

Nagy sikere van a Meeting területén a kiállítócsarnokok közötti medencére, a vízre épült, kicsi, fa pavilonnak, ablakokkal a valóságra, amely a Don Giussani karizmájából született Comunione e Liberazione (CL) Mozgalom nagy pillanatait örökíti meg. Emlékeztet azokra a meghatározó találkozásokra, amelyek a történetét jellemezték. Kívül színes fényképek a nemzetközi életből, belül egymondatos tanúságtételek fotóval – amelyekhez az üzenőfalon mindenki hozzáteheti a sajátját – és videobejátszások. A kútnál, ahol le is lehet ülni, meg is lehet pihenni, a fehér falon fekete, egyszerű betűkkel, mint egy jókívánság olvasható a felirat: „és hogy mindez soha ne érjen véget közöttünk”. A bejáratnál egy Julián Carrón, a közösség Fraternitàsának elnökétől származó gondolat fogadja a látogatót: „Giussani egy örökséget hagyott ránk, amely nem hozhatja meg gyümölcseit, ha nem válik a sajátunkká.”

Egyház és pénz címmel George Pell bíboros, Sydney érseke, a Szentszék Gazdasági Titkárságának prefektusa már tavaly is jelen volt Riminiben, de akkor látogatóként, civilben. Amint egy kérdésre válaszolva elmondta: „Vonz a Meeting, tetszenek a témák, az előadások színvonala, a sok fiatal, hogy hallgatnak és tanulnak.” Pell bíboros előadásában történelmi áttekintést adott az Egyház viszonyáról az anyagiakhoz. Kezdve Jézus vonatkozó szavain, amelyekkel óvott a gazdagságtól, figyelmeztetve a pénz káros hatalmára. A bíboros világosan kijelentette: „Nem vagyunk manicheusok, az anyagnak, a testnek megvan a maga értéke. Ahogy az anyagiak pénzsóvárrá tehetnek és vesztünket okozhatják, úgy arra is szolgálhatnak, hogy segítsék az embert és tevékenységét.

Fontos a pénzek jól, tisztán és átlátható módon való kezelése – folytatta – a caritas és a szolidaritás érdekében, ugyanakkor a szeretet más, mint a filantrópia. Jézus azt mondta: az első parancs szeretni Istent, és ebből származik a felebarát szeretete. A munka, az igazság számunkra krisztocentrikusak.” A Szentszék gazdasági és pénzügyeivel kapcsolatban elhangzott kérdésre válaszolva elmondta: „Jól haladunk a munkával. Ferenc pápa támogatása nélkül egy igazi reform nem lenne lehetséges.” Végül hozzátette: „Gondoljátok meg, egyszerűbb a Vatikán pénzügyeit intézni, mint egyetlen megtérést kiváltani.”

A Meeting további érdekes témái: „Design, a történelem és a kultúra szintézise”, „Munkát kereső fiatalok, fiatalokat kereső vállalkozók”, „Verdi – vallás és hit”. A „Térj vissza önmagadhoz” címmel tartott felolvasóesten elhangzott: az ember, ha saját szívével párbeszédet folytat, megnyílik a valóságra. „Értelem és szabadság” címmel egyetemi professzorok az oktatásról beszélgettek, arról, hogy hogyan lehet az értelem megnyílására nevelni, hogy az a valóság megismerése lehessen tényezőinek összessége szerint, és a szabadságra, amely nélkül nincs emberi elköteleződés.

Az Iszlám, alkotmány, demokrácia című program alkalmával olasz, tunéziai, egyiptomi és török jogászok, alkotmányjogászok ültek egy asztalhoz. Szó volt az „arab tavasz” hozta demokrácia nehézségeiről és arról, hogy miként lehet az alkotmányos demokrácia szerint alakítani azon országok életét, ahol sokan a Korán törvényét akarják érvényre juttatni.

„Egy szív, amely nagyobb, mint a háború” címmel, a Nagy Háború katonadalaiból adott elő a Comunione e Liberazione (CL) 2000-ben alakult férfikara szombat este. A dalok között idézetek hangzottak el, amelyek segítettek megérteni a harcok szünetében is énekelni tudó katonákat, szívüket, amelyet átjárt a hiány, de mégis telve volt reménnyel.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír

 * * * * *

Rimini Meeting: relativizmus, migráció, szolidaritás

Pénteken, a Rimini Meeting második napjának délelőttjén Nunzio Galantino püspök, az olasz püspöki konferencia (CEI) főtitkára tartott előadást, majd többek között Rula Ghani, Afganisztán „first lady”-je beszélt – tájékoztatott Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora.

Az ember útját a hiány mélyen megjelöli – mondta Nunzio Galantino. – A korlátok tapasztalata kiüresít, vagy növekedést is jelenthet? Milyen módon vezethet a korlátok komolyan vétele a megújuláshoz?

A radikális antropológiai változások miatt a személyes szabadság került a középpontba, mint önmagában való érték. De az ember nem abszolút módon szabad – folytatta gondolatmenetét a püspöki konferencia főtitkára –, szabadságát testi valója korlátozza. A relativizmus, amely átjárja a mai közgondolkodást, nem fogadja el a strukturális korlátokat, ami az emberre jellemző. Az ember lényegi sajátsága a nagy dolgok elképzelése, de ha nem veszi figyelembe a korlátokat, irreális elvárásokba eshet. Nem a korlátok dicséretéről van szó, hanem az emberről, az emberségről. A fejlődés és a tökéletesség nem szinonimák – mondta Galantino püspök. A nehézséget nem kiiktatni kell, hanem integrálni. Ha a fejlődés határán vagyunk, az is hozhat gyümölcsöt. Az Egyház, ha a korlátok forrássá válnak, egyre inkább missziós lesz, meghajlik az utolsók előtt.

Rula Ghanit, Afganisztán „first lady”-jét nagy érdeklődés fogadta. Keresztény családban született Jordániában, 1975-ben kötött házasságot Ashraf Ghanival, akit 2014-ben az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnökévé választottak. A programon részt vett Agnese Renzi, az olasz miniszterelnök felesége is.

Bibi Gul, ahogy hazájában becézik, saját tapasztalatáról beszélt elsősorban, amelyet társadalmi és szociális munkája során szerzett. Feladata – fogalmazott a first lady – az ország újjáépítése, a demokrácia támogatása. Elsősorban a kitelepítettekért, a betegekért és a nők jogaiért fáradozik. Alkalmazott módszere a meghallgatás. Többek között elmondta: az ország le van rombolva, de az emberek, a nép lelke nincs. A reményt csak újra kell éleszteni.

Egy, az európai migráció gondjaival kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta: itt túl merevek a rendszerek, és könnyen feledésbe megy, hogy emberekről van szó, akiknek lelkük van, reményeik vannak.

A következő kérdés kapcsán hangsúlyozta: a vallásszabadság az iszlám alapvető tulajdonsága, amit az ő személyes példája is megmutat, mint keresztényt férje muszlim családjában és új hazájában is tárt karokkal fogadták.

A vallásos terrorizmusról kifejtette: beszéljünk egyszerűen terrorizmusról, mert az erőszak alkalmazása csak egy fanatikus kisebbség részéről való eltorzítása a vallásos ideáloknak. Elmondta: az ISIS Afganisztánban nem tudott megerősödni, heves ellenállásba ütközött, mert az afgán nép erősen kötődik hazájához, hagyományaihoz.

A „mi a rossz?” kérdésre így válaszolt: „minden emberben ott van a jó, és én azt keresem”.

A gazdasági fejlődés, a vallásos fundamentalizmus legyőzésének tényezője című kerekasztal-beszélgetésen Antonio Tajani, az Európai Bizottság alelnöke is részt vett. Többek között elhangzott: a gazdasági fejlődés és a vallásszabadság témája ritkán szerepel együtt, pedig szoros kapcsolat van közöttük.

Tanúságot tett Carlos Olivero, becenevén Charly, 39 éves plébános Buenos Aires külvárosában, a legszegényebbek között; a drogfüggő fiatalokkal foglalkozó „Jézus háza” vezetője, amely 2008-ban kezdte meg működését Bergoglio érsek áldásával. Elmondta: az erőszak, a kábítószerek, a prostitúció, az anyagi javak utáni vágy hamis válaszokat ad az emberi szív hiányára, és nagyon sokakat kriminalizál. Mindennek oka leginkább a pénz uralmában keresendő – hangsúlyozta.

Carlos atya tanúságtétele alapján jobban érthetővé vált, mit jelent, amire a Szentatya hív bennünket, hogy menjünk az emberi létezés perifériái felé. Ott mutatja meg magát Isten. Az argentin plébános megvallotta: „Együtt élve a nyomornegyedek lakóival, felfedeztem a saját szegénységemet. És mostanra nem tudok kevesebbet tenni értük, szükségem van rájuk, nem akarok kívül élni ennek a szeretetnek az ölelésén.”

Nagy érdeklődést váltott ki a Meeting mottóját kifejtő előadás, amelyet Mauro-Giuseppe Lepori, a Ciszterci Rend generális apátja tartott. „Kinek a hiánya, ó, szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” Mauro atya elmondta, a Mario Luzi-vers, amelyből a mottó származik, nem hagyta nyugodni. A költő mint egy próféta provokál, s ezt teszi a Meeting is: arra indít, hogy tegyük fel a kérdést magunknak és magunkra, a szívünkre vonatkozóan. Mert a szívünk tele van hiánnyal, és közben a teljességre vágyik. A gazdag ifjú nem ismerte el, hogy „valami hiányzik még belőle” – s bár „Jézus ránézett és megkedvelte”, mégis szomorúan távozott.
A legnagyobb hiány a magány. Jézus azt mondja: Kövess engem! – ez azt jelenti, hogy ami neked hiányzik, én vagyok. Péter ellenben, bár megtagadja Jézust, de nem fog sohasem eltávolodni vallomásától, a teljesség utáni vágyakozástól: „Uram, hová mennénk?” Ha Te hiányzol, nincs részünk az életben.

A legszenzációsabb felfedezés, hogy Jézus kinyilvánította és kinyilvánítja az emberiségnek, hogy az ember végtelenül jobban hiányzik az Atyának, mint ahogy az Atya hiányozhat az embernek. Ez a kérdés teljes megfordítása: Az, Aki nekünk hiányzik, Valaki, akinek mi hiányzunk. Mint a tékozló fiúról szóló példabeszédben. Mennyire új kultúra, milyen új világ, a tragikus problémák mennyire más megoldása származhatna abból, ha megértenénk, hogy minden ember hiányzik az Atyának, aki mint Szeretet és Irgalom nyilatkoztatta ki magát, és akkor válunk igazán önmagunkká, ha engedjük, hogy megtaláljon az, Akinek hiányzunk. Ez az életre kelés, atyai ölelés pedig ünnep, amiről tanúságot kell tegyünk, amit meg kell osztani másokkal és ez maga a misszió – fogalmazott Lepori atya.

De mindez nem aktivizmus, nem egy tartós feladat, hanem a Krisztussal való élet; egyszerűen közösségben lenni vele. Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: „Kövess engem!” – nem arra hívta, hogy változtasd meg az életed. Hanem arra, hogy vele éljen – ami valóban megváltoztatja az életet.

Ezért a keresztény élet mindig misszió, mert ami üdvözít, az a Krisztussal való élet, a vele való közösség. A mi emberi életünk, a szegényes hétköznapok válnak a dráma helyszínévé, a misztérium megnyilatkozási helyévé, a Vele való közösség valóságává mindenben, mindenkivel, mindörökre.

A vészhelyzet a világban: a nemzetközi szervezetek feladata téma kapcsán Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó szentszéki megfigyelője elmondta: „A nemzetközi erőknek több felelősséget kellene adni, hogy minden békés eszközzel meg lehessen védeni a kiszolgáltatott emberek jogait. A menekültek száma soha nem volt ilyen magas a második világháború óta, ezért nagyon reálisnak kell lenni. Európa nem tudja befogadni azt a sok millió embert, aki ide akar jönni. A megoldás útja a lehetséges legátfogóbb befogadás mellett a megelőzés, azaz segíteni a fejlődést a saját országukban. Még fontosabb politikai megoldást találni az erőszak megfékezésére, amely a migráció elsődleges oka. Mindennek megtételéhez irgalomra van szükség.”

Fotó: Varga János

Magyar Kurír

* * * * *

A monoteista vallások párbeszédével kezdődött meg a Rimini Meeting

2015. augusztus 21. péntek 18:56

Augusztus 20-án, csütörtökön nyitotta meg kapuit a népek közötti barátságért megrendezett nemzetközi találkozó, a 36. Rimini Meeting. Az idei mottó: „Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” A nyitónapról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora küldött tudósítást.

Az augusztus 26-ig tartó program kezdetén Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke olvasta fel Pietro Parolin bíboros üzenetét, amely Ferenc pápa üdvözletét és áldását közvetíti. 

„A Meeting mottója – fogalmaz a levél – a szívre helyezi a hangsúlyt, amely Szent Ágoston szerint nyugtalan, soha nem elégszik meg… keres, ami kérdésekben fogalmazódik meg az élet és a halál értelméről, a szerelemről, a munkáról, az igazságosságról és a boldogságról. De hogy méltók legyünk válaszra lelni, szükséges komolyan tekinteni saját emberségünkre, szüntelenül foglalkozva ezzel az egészséges nyugtalansággal – folytatódik az üzenet.

A mai világ egyik legnagyobb kihívása: hogyan lehet hangot adni annak a kérdésnek, amelyet mindenki magában hordoz abban a kóros kábultságban is, amelyet számtalan részleges válasz és a „hamis végtelen” illúziója okoz. Az egyház számára egy izgalmas út nyílik meg, mint annak idején, a kereszténység kezdetekor .

A keresztények feladata, ahogy Ferenc pápa szereti mondani: „inkább folyamatokat elindítani, mint tereket birtokolni” (Evangelii Gaudium 223.) Az első lépés visszaadni a hiány értelmét, a hiányét, amellyel tele van a szív. Mert a szív él, van, keres szüntelenül. Nem elégszik meg, mert – ahogy XVI. Benedek pápa mondta 2011-ben San Marinóban – nyitott ablak a végtelenre.

Az élet nem egy abszurd vágyakozás, a hiány nem annak a jele, hogy „hibásan” születtünk, hanem jelzőcsengő, hogy a természetünk szerint nagy dolgokra vagyunk teremtve. Ahogy Isten szolgája Don Luigi Giussani fogalmazott: „Az emberi vágy utalás, indirekt bizonyíték arra nézve, hogy létezik egy végső válasz, amely a megtapasztalható valóságon túl helyezkedik el. Ha kiiktatnánk a léten túli dolgok hipotézisét, mindezek a vágyak természetellenesen elfojtódnának.” (A vallásos érzék, Vigilia Kiadó, Budapest, 1999)

A Szentatya arra hív, hogy találkozzunk mindenkivel, attól a törekvéstől vezérelve, hogy bátran, szépen és egyszerűen kínáljuk fel az Isten szeretetének jó hírét, amely ma is lehajol a mi hiányunkhoz, hogy betöltse azt az élet vizével, amely a feltámadt Krisztusból árad.

Ferenc pápa kéri a résztvevők imáját szolgálatáért, és a Meeting teljes közösségére szívből küldi apostoli áldását” – fejeződik be a levél.

Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök is üzenetet küldött a Meeting kezdetére „Az igazság elengedhetetlen szükséglete” címmel.

Az egyén a közösség és az állam alapja. Szabadsága, felfoghatatlan értéke, egyedi és megismételhetetlen léte, az alapvető emberi jogok mindent megelőzően léteznek. Ebből a meggyőződésből nőtt ki a Meeting, ez által a tapasztalat által formálódott sok fiatal, növekedett és vált mára nagykorúvá a ti társaságotok és járult hozzá társadalmunk, kultúránk gazdagításához – írja az államfő.

Az elnöki üzenet tágabb kitekintésű folytatása így fogalmaz: „A monoteista vallások párbeszédre és együttműködésre való készségétől fog függeni a világ békéje. A terrorizmus – az Istenbe vetett fanatikus hit eltorzulásai által is támogatva – keresi a lehetőségét, hogy a harmadik világháború magvait elvesse. A mi felelősségünk, hogy megállítsuk ezt. A mi feladatunk a gyűlölet megszüntetése, a bizalom és az együttműködés erősítése, a béke hasznosságának felmutatása. Európának fontos feladata van ebben, mert a monoteista vallások közötti párbeszéd a mi – immár plurálissá és multietnikussá vált – társadalmainkban bontakozhat ki.”

Az emberség által, amit a menekültek befogadásával mutatunk, és az okosság által, amivel a migráns kérdést kezeljük és az elszántság, amivel szembeszállunk az emberkereskedőkkel, mutathatjuk meg a világnak a demokratikus élet minőségét. A demokrácia a kultúra és a jó példa által exportálható – fogalmazott az olasz elnök.

Ban Ki Mun, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára videoüzenetében jókívánságai mellett elismerését fejezte ki a különböző hitű, kultúrájú, hagyományú emberek részvételével megszervezett nagyhírű találkozó iránt, amelynek célja a barátság és a béke. „Hiszek a személyek, az ideálok és az emberi szív erejében. Köszönöm, hogy összejöttetek, hogy elképzeljetek egy jobb világot, és hogy építsétek azt.”

„A vallások a megoldás részei, nem pedig probléma” címmel ült egy asztalhoz Haïm Korsia, Franciaország főrabbija, Azzedine Gaci imám, a lyoni mecset igazgatója és Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke.

A főrabbi azt javasolta, hogy haladjuk meg a tolerancia elképzelését, amely sokszor eltérő vélemények egyszerű elfogadása. Szükséges azonban egy további lépést tenni előre és meglátni a másságot, mint az emberi létezés alapvető adottságát. Így az egység nem hasonulás, hanem kölcsönös gazdagodás az én és a másik számára is.

A muszlim vallási vezető elmondta: a nagy világvallások elhagyták keletkezési helyüket, az egész világon elterjedtek. De vajon a globalizáció a vallások közötti párbeszédben jelent-e segítséget? – tette fel a kérdést. A különbözőséget meg kell értenünk – hangsúlyozta –, mert akkor az gazdagodást jelent, ha félreértjük a különbözőséget, akkor az a másik elutasításához és bezárkózáshoz vezet. Fontos a kölcsönösség, nem lehet csak magamra gondolni a másik nélkül, s főleg a másik ellen. Együtt kell gondolkodni és el kell utasítani a gyűlöletkeltést, a lelkiismeret manipulációját és az erőszak minden formáját – mondta befejezésül az imám.

Tauran bíboros kiemelte: „A monoteista vallások követői vallják, hogy egy Teremtő gyermekei. Testvérek között nem tolerancia szükséges, hanem szeretet. El kell jussunk a toleranciától a szeretetig és a barátságig. Elmondta: alapvetően nem vallásközi dialógusról van szó, hanem hívők közötti párbeszédről.

Az első nap délutánján került sor az idei Meeting egyik központi témájáról szóló előadásra „Ábrahám – az én születése” címmel.

Az elveszett visszatérése címmel mutatták be a PARS kalandját. A PARS társadalmi célú egyesület 1990-ben alakult, neve a megelőzés, kísérés, visszavezetés olasz szavak kezdőbetűiből képződött, célja a szenvedélybetegségek megelőzése és gyógyítása, valamint a fiatalkori zavarok kezelése.

Magyar Kurír

* * * * *

Közeleg a Rimini Meeting

Varga János atya tájékoztatója

Az idei Rimini Meeting plakátja

Ebben az évben augusztus 20-26. között – kivételesen csütörtöktől szerdáig – kerül megrendezésre a 36. Rimini Meeting, a népek közötti barátságért amelynek idei mottója Mario Luzi a 2005-ben elhunyt olasz kortárs költő gondolata: “Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?” A megváltozott időpontnak megfelelően a vasárnapi szentmise nem a találkozó nyitó eseménye lesz, hanem az egy hetes program középpontjában helyezkedik majd el.

Július elején Rómában került sor az idei Meeting bemutatkozó sajtótájékoztatójára. Itt elhangzott: „a Meeting – természetének és hagyományainak megfelelően – nem a negatív gondolkodás, de nem is az elemzés útját választja, hanem a találkozásét, a barátságét.

Ha csak egyetlen ember is lenne a világon, aki magában hordozza ezt a nyugtalanságot, akiben vibrál ez a figyelmeztetés, egyetlen ember, aki talpon marad még a tulajdonképpeni kérdéssel szemben – mert nem az a kérdés, hogy van-e ez a hiány, hanem hogy felismerjük-e? – . meg kellene keresnünk, mert szükségünk van rá, mert egyetlen ilyen ember képes megváltoztatni a világot. Ezeket az embereket kereste mindig a Meeting és velük találkozott, akik képesek utána menni az igazság és az igazságosság utáni vágyuknak, a jó utáni szomjúságuknak.

A hiány nemcsak pszichés, vagy lelki, hanem fizikai is lehet. A fizikai hiány sarkallja például a tudósokat a kutatásra, amiről szintén sok szó lesz a Meetingen.

Jean-Louis Tauran bíboros idézte Senecát: „Nem azért nem merjük a dolgokat, mert nehezek, hanem mert nem merjük tenni őket, azért nehezek”. Ez a népek közötti barátságra is igaz, ami a Meeting célja. A dolgok akkor nehezek, ha nincs bátorság, és bátorságot senki sem képes adni saját magának. A bátorság akkor növekszik, ha látunk valakit, akiben megvan.

Az idei Meeting egyik központi alakja Ábrahám lesz, aki azért volt bátor, mert Valaki meghívta, Isten ígéretet tett neki. A Meeting meri idén is tenni a dolgokat, vállalni a barátságot, megkockáztatni a dialógust. Egy valós lehetőséget ad a találkozásra, a párbeszédre.

“Kinek a hiánya, ó szív, az a hiány, amely hirtelen eltölt?”

„Ahogy a költő, a Meeting is az emberi szívre hivatkozik, felfedezve benne egy hiány tapasztalatát, amely ellenállhatatlan erejével olyan, mint a víz, amely áttöri a gátat.” – olvashatjuk a Meeting témáját bevezető, gondolatébresztő írásban.

„Mi az eredete ennek a hiánynak? Honnan származik? Egy fogyaték, vagy lehet valaminek a forrása is? Nem szembesülni evvel a kérdéssel az emberi személy elszegényedéséhez vezet, a vágyakozásunk leszűkítéséhez. A gondatlan felszínesség, vagy a remény nélküli káosz, vagy az ún. igazság könnyed ismételgetése üressé és szétmorzsolttá tesz mindent.  A közönyösség mások felé, a paradox magány egy hiper-technologizált világban, az elnyomottság érzése onnan van, hogy az élet eseményei és körülményei börtönné válnak, egyfajta bunkerré, amelyből nem sikerül kijutni.”

A művészetek, a zene, a költészet, amelynek az idei találkozó nagy figyelmet szentel, öröktől fogva tanúságot tesznek arról a nem redukálható hiányról, amely az ember szívében lakozik, de ugyanakkor kifejezik azt a kiáltást és a sóvárgásnak azt a szikráját is, amelyek képesek felkelteni a vágyat az örökkévalók iránt.

Kihívás és megrendültség – így állunk a hiány előtt, amelyet felismerünk magunkban és minden emberben és próbáljuk megvizsgálni az élet különböző területeit – a tudományokat, és különösen a biológiát, a jogot, a filozófiát, a gazdaságot, a politikát – megmutatva, hogy az ’én’ bármiféle redukálása még ha nem is tudatos, konkrétan és valósan befolyásolja a mindennapi életünket. Ugyanakkor nyomába szegődünk olyan embereknek, akik abból kiindulva, hogy valami hiányzik az életükből, fáradhatatlanul keresik azt és vállalkoznak arra, hogy találkozzanak vele.

De létezik egyáltalán számunkra – teszik fel a kérdést a szervezők –egy kicsi fénysugár, amely lehetővé teszi, hogy élővé váljék a szívünk, képessé a vonzódásra és szeretetre, végső soron jelenlevővé önmaga számára és szabaddá a valósággal szemben? Hol tud a tekintetünk találkozni valakiével, aki még képes rácsodálkozni a dolgokra és engedi, hogy változzon az által, ami történik körülötte?

Csakis ennek a lehetőségnek a kihívását vállalva érdemes megvalósítani a Meetinget és részt venni rajta”.

2014-ben a Meeting zárásakor Emilia Guarnieri elnökasszony így fogalmazott:

„…a szív hatalmát sikerült a legváltozatosabb helyzetekben, találkozásokban meglátni. A kihívás továbbra is érvényben marad. Mert amit láttunk és hallottunk megtörténni, az éppen a szív hatalma és képessége a valósághoz való alakulásra.”

A szervezők azt ígérik, hogy 2015-ben folytatódik a korábbi évek témája, gondolatmenete A résztvevők együtt kérdezik, keresik:

„mi ez a hiány, a szívünk hiánya? És milyen utat nyit meg ez a hiány?”

Az előadások mellett a szokásos módon kiállítások, találkozók, zenei programok, sport, film és színházi esték is szerepelnek a rimini vásárvárosban megrendezendő összejövetelen. Az idei meghívottak között van: Matteo Renzi Olaszország miniszterelnöke, George Pell ausztrál bíboros, a Vatikán Gazdasági Titkárságának prefektusa, Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Joseph Weiler, az Európai Egyetemi Intézet elnöke, Antonio Tajani az Európai Bizottság alelnöke, Mauro-Giuseppe Lepori a Ciszterci Rend Generális Apátja, Antoine Audo, a szíriai Aleppó káld püspöke, Shodo Habukawa és buddhista szerzetes társai, valamint Julián Carrón, a Comunione e Liberazione Fraternitàsának elnöke, a lelkiségi mozgalom jelenlegi vezetője.

Néhány érdekes téma: A vallások nem a probléma, hanem a megoldás részei, Ábrahám – az én születése, Térj vissza önmagadhoz, Életben tartani a tüzet, Számomra az élet Krisztus, Amikor Einstein felfedezte, hogy a titok a szívben van, Egyház és pénz, Dante, Beatrice, a farkasok és a csillagok, Iszlám, alkotmány, demokrácia, Az ember hiány-lény, Mai vértanúk, Új üldöztetés – keresztények a célkeresztben, Több van benned, mint hiszed.

A Meeting hivatalos honlapja, a korábbi: http://www.meetingrimini.org címen érhető el.

A Meeting programjaiba a modern technika által mobil készülékeken is be lehet kapcsolódni, a különféle mobilalkalmazások révén.

A korábbi évekhez hasonlóan a Rimini Meetingen történtekről napról-napra tudósítok majd.

* * * * *

Magyar vonatkozású tárlat a 35. Rimini Meetingen

A Meeting negyedik napja
(A Vatikáni Rádió honlapjáról)

Ferenc pápa behozta a perifériát a központba

„Sikerült a szív hatalmát megtalálni a legváltozatosabb helyzetekben” – véget ért a Népek közötti barátság találkozója