Az épület

A Collegium Pázmáneum épülete négyemeletes, klasszicista stílusú palota. Az épület Bécs Alsergrund városrészében, a 9. kerületben Boltzmanngassén található, mellette az 1902-1904 között épült Konzul Akadémia, amelyben 1947. június 30. óta az Amerikai Egyesült Államok bécsi nagykövetsége működik. A Pázmáneum 1900-ban költözött ide a Postagassén lévő régi épületből, amely kicsinek bizonyult. Az építkezés gróf Széchenyi Miklós rektor (1898-1901) idejében zajlott, a rektor maga is tevékeny szerepet vállalt a szervezésben és – mindenekelőtt – a szükséges pénzösszeg előteremtésében. Széchényi rektornak már voltak tapasztalatai ilyen nagyléptékű munkákban. Győri püspöksége idején épült fel a győri szeminárium épülete. A Pazmaneum építési költségeinek fedezésére a hercegprímás felhívást tett közzé, melyben adakozásra kérte a híveket. Az építkezés 1899 nyarától 1900 decemberéig tartott, amikor a kápolna szentélyfreskója is elkészült. A négyemeletes U-alakú épületnek kicsi belső udvara, nagy hátsó kertje, két lépcsőháza, több mint 50 szobája, 60 fő befogadására alkalmas refektoriuma, díszterme és kápolnája van. A tervező Czigler Győző a budapesti Műegyetem ókori építési tanszékének tanára és a Magyar Mérnök és Építész Egyesület elnöke volt. Czigler a stilisztikában mutatkozó konzervativizmusa mellett a műszaki megoldások terén a legmodernebb eszmék követője, egyszersmind buzgó terjesztője. A Pazmaneum új, ma is álló és használt épületére talán tervezőjének, Czigler Győzőnek a szavai a legjellemzőbbek. Az építész levélben így biztosította Vaszary hercegprímást a munkálatokról: „Az épület minden részében szilárd anyagok és jó felszerelések alkalmazása vétettek számításba úgy, hogy első sorban a czélszerűség és tartóssági igények nyernek kielégítést.” Cziglert többször érte a vád, hogy épületei nem elég változatosak, ötlet dúsak. Az azonban minden művéről, így a bécsi házról is elmondható, hogy minden részében precíz, gondos munka eredménye, mely kitűnően illeszkedik a tervezett feladathoz; a mai értelemben is funkcionális mű. Czigler nemcsak tervezője volt az épületnek, hanem a megfelelő „alvállalkozók” felkutatásáról, működtetéséről és a számukra történő kifizetésekről is ő gondoskodott; felügyelte az építkezés egész menetét. Az új épület sértetlenül túlvészelte a II. világháborút, amint az 1947-es Pázmánita Tudósítóban Lepold Antal akkori rektor fogalmazott: „Hála a jóságos Istennek, az intézet épületét a háborús vihar megkímélte.”