Archivum 2015

* * * * *

Ferenc pápa Twitter üzeneteiből:

2015. december 24.

Isten szerelmes belénk. Kicsinnyé lesz, hogy segítsen válaszolnunk az ő szeretetére.

2015. szeptember 17.

Az igazságtalanságok és a szenvedések ellenére is biztos az Úr győzelme.

2015. szeptember 14.

Isten különösen szereti az alázatosokat. Amikor alázatosan élünk, Ő átformálja kis erőfeszítéseinket és nagy dolgokat visz végbe.

2015. augusztus 25.

Utat tévesztett az a keresztény, aki túlságosan ragaszkodik a pénzhez.

2015. augusztus 15.

Mária élete mutatja, hogy Isten a legalázatosabb embereken keresztül nagyszerű dolgokat művel

2015. augusztus 6.

Egy keresztény családban számos erényt megtanulunk. Elsősorban azt, hogy szeressünk anélkül, hogy kérnénk érte cserébe valamit.

2015. június 13.

 

“A mai Egyház vértanúk Egyháza, megannyi hősies tanúé. Tanuljunk az ő bátorságukból!”

2015. május 26.

“Tartsuk meg a negyedik parancsolatot: szeretettel látogassuk idős szüleinket!”

2015. május 12.

Miért esik olyan nehezünkre, hogy elviseljük mások hibáit? Elfelejtjük, hogy Jézus elviselte minden bűnünket?

2015. május 9.

Tanuljunk meg jóindulatúan élni, szeretni mindenkit, azokat is, akik nem szeretnek minket.

2015. február

Hinni nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz pillanataink, hanem azt, hogy van erőnk szembenézni vele, tudva, hogy nem vagyunk egyedül.

2015. január

Az igazi szeretet nem nézi a kapott rosszat. Annak örül, ha jót tesz

* * * * * *

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ferenc pápa nagyböjti üzenete

Kedves Testvéreim!

A nagyböjt a megújulás ideje az egyház, a közösségek és minden egyes hívő számára. Legfőképpen azonban a kegyelem ideje (vö. 2Kor 6,2). Isten nem kér tőlünk semmi olyat, amit előtte már meg ne adott volna nekünk: „Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Nem közömbös velünk szemben. Mindannyiunk életét szívén viseli, név szerint ismer minket, gondoskodik rólunk és keres minket, akkor is ha elhagyjuk Őt. Mindannyiunk élete külön-külön érdekli Őt. Szeretete az, amely megakadályozza, hogy közömbös legyen az iránt, ami történik velünk. Csakhogy előfordul, hogy amikor jól vagyunk, jól érezzük magunkat, bizonnyal elfelejtkezünk másokról (amit az Atyaisten soha sem tesz), nem érdekelnek a problémáik, szenvedéseik, az igazságtalanságok, amiket elszenvednek…, ilyenkor szívünk közömbössé válik: amíg én viszonylag jól vagyok és jól érzem magam, elfelejtkezem azokról, akik nincsenek jól. Ez az önző, közömbös magatartás mára világméreteket öltött olyannyira, hogy a közömbösség globalizációjáról beszélhetünk. Olyan visszás helyzetről van szó, amivel keresztényként szembe kell néznünk.

Amikor Isten népe megtér az ő szeretetéhez, megtalálja a választ azokra a kérdésekre, melyeket a történelem folytonosan elé állít. Az egyik legsürgetőbb kihívás, amiről szeretnék beszélni ebben az üzenetben, az a közömbösség globalizációja.

A felebarát és Isten iránti közömbösség valós kísértés nekünk, keresztényeknek is. Minden nagyböjtben szükségünk van arra, hogy újra meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak minket.

Isten nem közömbös a világ iránt, hanem annyira szereti, hogy Fiát adja oda minden ember üdvösségéért. Isten Fiának megtestesülésében, földi életében, halálában és feltámadásában végérvényesen megnyílik a kapu Isten és az ember között, az ég és a föld között. Az egyház pedig olyan, mint egy kéz, mely nyitva tartja ezt a kaput az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása által, a hitről való tanúságtételen keresztül, amely a szeretetben válik hatékonnyá (vö. Gal 5,6). A világ mégis az önmagába zárkózás és afelé hajlik, hogy becsukja azt a kaput, amelyen keresztül Isten belép a világba és a világ Istenbe. Így a kéznek, vagyis az egyháznak sosem kell meglepődnie, ha elutasítják, elnyomják és megsebzik.

Isten népének tehát meg kell újulnia, hogy ne váljon közömbössé és ne zárkózzon önmagába. Három szentírási szakaszt szeretnék elmélkedésül ajánlani ehhez a megújuláshoz.

1. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26) – az egyház

Isten szeretetét, amely megtöri a közömbösségnek ezt a halálos magába zárkózását, az egyház kínálja fel tanításával és legfőképpen tanúságtételével. Azonban csak arról lehet tanúságot tenni, amit előtte megtapasztaltunk. A keresztény az az ember, aki megengedi Istennek, hogy betöltse őt jóságával és irgalmával, hogy magára öltve Krisztust hozzá hasonlóan Isten és az emberek szolgájává legyen. Jól emlékeztet erre a nagycsütörtöki liturgiában a lábmosás szertartása. Péter nem akarta, hogy Jézus megmossa a lábát, de aztán megértette, hogy Jézus nem pusztán példa akar lenni arra, hogyan mossuk meg egymás lábát. Ezt a szolgálatot csak az tudja megtenni, aki előtte hagyta, hogy Krisztus megmossa a lábát. Csak az lehet „közösségben vele” (Jn 13,8) és ezáltal tudja szolgálni az embert.

A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy hagyjuk, hogy Krisztus szolgáljon minket, és így olyanokká váljunk, mint Ő. Ez akkor valósul meg, amikor hallgatjuk Isten igéjét, és amikor a szentségekben részesülünk, különösen az Eucharisztiában. Ebben azzá válunk, amit magunkhoz veszünk: Krisztus testévé. Ebben a testben a közömbösség, amely úgy tűnik, oly gyakran hatalmába keríti szívünket, nem talál helyet. Mert aki Krisztusé, az egyetlen testhez tartozik, és Benne az emberek nem közömbösek egymás iránt. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1 Kor 12,26).

Az egyház communio sanctorum (szentek közössége), mert a szentek is részét képezik, és azért is, mert szent dolgok közössége: benne van Isten szeretete, melyet Krisztusban és minden ajándékában kinyilatkoztatott számunkra. Ezek között van mindazoknak a válasz is, akik hagyják, hogy eljusson hozzájuk ez a szeretet. A szentek e közösségében és a szent dolgokban való részesedésben senki sem birtokol csak saját magának, hanem amije van, az mindenkié. És mivel Istenben kapcsolatban vagyunk egymással, a tőlünk távol lévőkért is tehetünk valamit, azokért, akikhez csupán saját erőnkből soha sem tudnánk eljutni, mert velük és értük imádkozunk Istenhez azért, hogy mindannyian megnyíljunk üdvözítő művének.

2. „Hol van a testvéred?” (Ter 4,9) – a plébániák és a közösségek

Az egyetemes egyházról mondottakat meg kell valósítanunk a plébániák és közösségek életében. Meg tudjuk-e tapasztalni az egyháznak ezeken a színterein, hogy egyetlen testhez tartozunk? Ahhoz a testhez, amely együtt kapja meg és osztja meg, amit Isten ajándékozni akar? Ahhoz a testhez, amely ismeri a leggyengébb, legszegényebb, legkisebb tagjait és gondjukat viseli? Vagy belemenekülünk egy egyetemes szeretetbe, mely elkötelezetten munkálkodik a világ távoli részén, de elfelejtkezik a saját zárt ajtaja előtt ülő Lázárról? (vö. Lk 16,19–31)

Ahhoz, hogy megkapjuk és teljességében gyümölcsöztessük mindazt, amit Isten ad, két irányban kell túllépnünk a látható egyház határain.

Először is, az imádságban egyesülünk a megdicsőült egyházzal. Amikor a zarándok egyház imádkozik, akkor létrejön a kölcsönös szolgálat és jó közössége, amely elér egészen Isten színe elé. A szentekkel, akik Istenben találták meg teljességüket, részét képezzük annak a közösségnek, amelyben a szeretet legyőzi a közömbösséget. A megdicsőült egyház nem azért győzedelmes, mert hátat fordított a világban lévő szenvedéseknek és önmagában örvend. Sokkal inkább azért, mert a szentek már szemlélhetik azt és örvendhetnek annak, hogy Jézus halála és feltámadása révén végérvényesen legyőzték a közömbösséget, a keményszívűséget és a gyűlöletet. Amíg a szeretetnek e győzelme nem járja át az egész világot, a szentek mellettünk, földi zarándokok mellett maradnak. Lisieux-i Szent Teréz egyházdoktor meggyőződve írta, hogy a Mennyben a keresztre feszített (Jézus) szeretetének győzelme miatt nem teljes az öröm addig, amíg akár csak egyetlen ember is szenved és gyötrődik a földön: „Nagyon bízom benne, hogy a mennyországban nem leszek majd tétlen, mert az a vágyam, hogy tovább dolgozzak az Egyházért és a lelkekért” (vö. 254. levél, 1897. július 14.).

Mi is részesedünk a szentek érdemeiben és örömében, és ők is részesednek a mi küzdelmünkben, a béke és kiengesztelődés iránti vágyunkban. A feltámadt Krisztus győzelméből fakadó örömük nekünk erőforrás lehet ahhoz, hogy legyőzzük a közömbösség és a keményszívűség sokféle formáját.

Másrészről, minden keresztény közösség arra hivatott, hogy átlépje azt a küszöböt, amely az őt körülvevő társadalommal, szegényekkel, távollevőkkel összeköti. Az egyház természeténél fogva missziós és nem befelé forduló, hanem minden emberhez szóló küldetése van.

Ez a küldetés türelmes tanúságtételt jelent Arról, aki az Atyához akarja vinni a teljes valóságot és minden embert. A küldetés abban áll, hogy a szeretet nem hallgathat. Az egyház követi Jézus Krisztust azon az úton, amely minden emberhez elvezeti a föld legvégső határáig (vö. ApCsel 1,8). Így felebarátunkban azt a testvért láthatjuk, akiért Krisztus meghalt és feltámadt. Mindazt, amit kaptunk, értük is kaptuk. És ugyanúgy, amivel ezek a testvérek rendelkeznek, ajándék az egyháznak és az egész emberiségnek.

Kedves Testvéreim! Mennyire szeretném, hogy mindazok a helyek, ahol az egyház valamilyen formában megnyilvánul – különösképpen plébániáink és közösségeink –, az irgalom szigeteivé váljanak a közömbösség tengerében!

3. „Erősítsétek meg szíveteket” (Jak 5,8) – az egyes hívő ember

Egyénileg is érint minket a közöny kísértése. Telis-tele vagyunk felkavaró hírekkel és képekkel, amelyek emberek szenvedését tárják elénk, ugyanakkor tejesen tehetetlennek érezzük magunkat, hogy segítsünk nekik. Mit tegyünk, hogy az ijedtség és a tehetetlenség spirálja ne nyeljen el minket?

Mindenekelőtt imádkozhatunk a földi és mennyei egyház közösségében. Ne becsüljük le az olyan sok ember imájának erejét! Szeretném, hogy a 24 óra az Úrért elnevezésű kezdeményezést az egész egyházban, egyházmegyei szinten is megtartsák március 13-án és 14-én: ez az alkalom éppen az imádság szükségességét hivatott kifejezni.

Másodsorban, segíthetünk a szeretet különféle megnyilvánulásaival, a hozzánk közel vagy tőlünk távol lévő embereknek az egyház számos karitatív szervezetének köszönhetően. A nagyböjt megfelelő idő arra, hogy kimutassuk érdeklődésünket a másik iránt, akár egy kicsi, de konkrét jellel, mely egyben kifejezi a közös emberségben való részesedésünket.

Harmadsorban pedig, a másik szenvedése a megtérésre hív, mert a testvér szükséglete életem törékenységére emlékeztet, illetve az Istentől és a testvérektől való függőségemre. Ha alázattal kérjük Isten kegyelmét, és elfogadjuk lehetőségeink korlátait, akkor bízni fogunk azokban a végtelen lehetőségekben, amelyeket Isten szeretete tartogat számunkra. És ellen tudunk majd állni az ördögi kísértésnek, mely el akarja hitetni velünk, hogy egyedül meg tudjuk váltani magunkat és a világot.

Azért, hogy legyőzzük a közömbösséget és a mindenhatóságra való igényeinket, azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ezt a nagyböjtöt „szívünk képzésének” útjaként éljük meg, ahogy XVI. Benedek mondta (vö. Deus caritas est enciklika, 31). Az irgalmas szív nem jelent gyenge szívet. Aki irgalmas akar lenni, annak erős, megingathatatlan szívre van szüksége, mely bezárja kapuit a kísértő előtt, de nyitott Isten felé. Az ilyen szív hagyja, hogy átjárja a Lélek és vigye a szeretet útjain, melyek a testvéreinkhez vezetnek. Alapjában véve szegény szív ez, vagyis ismeri saját szegénységét, és a másik emberért éli életét.

Ezért, kedves testvéreim, szeretném veletek kérni Krisztust ebben a nagyböjtben: „Fac cor nostrum secundum cor tuum” – „Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!” (könyörgés a Jézus Szíve litániából). Akkor erős és irgalmas szívünk lesz, éber és nagylelkű, amely nem hagyja, hogy bezárkózzon, és nem esik bele a közömbösség globalizációjának szédületébe.

Ezzel a jókívánsággal biztosítok mindenkit imáimról, hogy minden hívő, minden egyházi közösség gyümölcsözően járja végig a nagyböjti utat, és kérlek titeket, imádkozzatok értem. Az Úr áldjon meg és a Szűzanya őrizzen meg Benneteket.

Ferenc pápa

 

* * * * *

Világméretű szentségimádás

Vasárnap, 2015.  június 2-án világméretű szentségimádást vezet a Szentatya.  A hit évének jegyében született kezdeményezést az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa jelentette be május 28-án.

Szentségimádásra hívják a híveket az egész világon a Szentatya szándékára. Rómában délután 5 és 6 óra között tartják a szentségimádást, világszerte minden székesegyházban és templomban ehhez igazítják az időpontot.

A pápa a következő két szándékra kéri az egyetemes Egyház imáját a szent óra alatt:

Az Egyházért.  Az egész világon jelenlévő Egyházért, mely egyesül a legszentebb Oltáriszentségnek, az egység jelének az imádásában. Adja meg az Úr az Egyháznak, hogy még teljesebb engedelmességgel hallgassa az Igét, és így egyre szebben, bűn és szégyen nélkül,  szentül állhasson a világ előtt.  Azért, hogy a megmentő Ige hűséges hirdetését az Egyház, mint az irgalom hordozója adja tovább, növekedve a szeretetben, s így választ tudjon adni a fájdalomra és a szenvedésre, visszaadva az örömöt és a derűt.

A szenvedőkért. Mindazokért, akik szerte a világon rabszolgaságban szenvednek; a háborúk,  az emberkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem áldozataiért.  A gyermekekért és nőkért, akik bármilyen erőszaktól szenvednek. Hallja meg néma kiáltásukat a virrasztó Egyház, aki a keresztre feszített Krisztusra tekintve nem feledkezhet el az erőszaknak kiszolgáltatott emberekről. És mindazokért, akik egzisztenciális veszélyben vannak: a munkanélküliekért, idősekért, elvándorlókért, hajléktalanokért, foglyokért és minden, a társadalom peremére szorult emberért. Azért, hogy az Egyház imája és tevékeny közelsége vigasztalja őket, erősítse reményüket, és bátorítsa őket az emberi méltóság védelmében.

 

* * * * *

Balassi Bálint emlékérem

2015. December 20-án a kismartoni (Eisenstadt) ferences templomban tartották az immár hagyományos Balassi-misét, amelynek keretében a Balassi Bálint-emlékérmek átadására és a Balassi-kardok megáldására is sor került.

A Balassi Bálint-emlékérmet idén  dr. Vencser László, az Ausztriai Idegen Nyelvű Lelkészségek országos igazgatója és Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora vehette át.

Beszámoló Magyar Kurir

 

 

 

 

 

* * * * *

Az Egyház legújabb szentje:

Szent Junípero Serra

 

Junípero Serra Ferrer (1713–1784) spanyol ferences szerzetes, Mallorcán született. Alsó-Kaliforniában alapított missziós telepet, majd kilenc másik missziót Felső-Kalifornia területén, San Diegótól San Franciscóig. Serrát II. János Pál pápa avatta boldoggá 1988. szeptember 25-én.

Jelmondata:   „Előre, mindig előre!”

„…mert az Úr vár minket, mert testvérünk vár minket” – tette hozzá Ferenc pápa a szentté avatáskor Washingtonban 2015. szeptember 14-én.

 „Ahogy ő akkor, úgy mi ma is mondhatjuk:  Mindig előre! Jézus minden nemzethez küld minket… Hirdessétek az irgalmas Atya ölelését félelem, előítéletek nélkül. Vigyétek el Isten olaját, amely enyhülés a sebekre, és felüdíti a szívet.”

 * * * * * 

Kinevezés

A Szentatya szeptember 21-én

Palánki Ferencet

a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki.

 * * * * *

Változás a gyóntatási rendben:

2015. szeptemberétől a Stephansdomban: magyar gyóntatás kedden 20.00-22.00 illetve, csütörtökön 15.00-17.00, a pénteki időpont (Simon Ferenc esperes plébános) 18.00 – 20.00 között változatlan.

* * * * *

* * * * *

 
A Collegium Pázmáneum kápolnájának búcsúját,

Jézus Szentséges Szívének ünnepét

június 17-én, szerdán este 6 órakor tartottuk.

Ez alkalommal Varga János rektor
hálát adott pappá szentelése 20. évfordulóján a kapott kegyelmekért.

Közreműködött a Cantus Arcis kórus Dombó Dániel vezetésével.
A mise perselyadományait a kárpátaljai magyarok megsegítésére ajánlottuk
föl, a június 2-i jótékonysági koncert bevételéhez csatolva.

  

 

Fotó: Czyzyk László

 

 

* * * * * 

Jótékonysági hangverseny

volt 2015. június 2-án, kedden este 7 órakor a Trautson Palais-ban

a Kaláka Club-bal együtt jótékonysági koncertet szerveztük a kárpátaljai magyarok javára.

Hegedűs Endre Kossuth és Liszt díjas zongoraművész és Felesége Hegedűs Katalin 

 zongorázott a csodálatos Márvány-teremben.
 

Amennyiben nem tudott részt venni a hangversenyen, de szívesen támogatná az est jótékonysági célját, a kárpátaljai magyarok megsegítését, a Pázmáneum számlájára küldheti el pénzadományát, amelyet a bevétellel együtt hivatalos egyházi úton továbbítunk majd Kárpátaljára, az ottani magyarok megsegítésére.

Collegium Pazmaneum
Bankhaus Schelhammer & Schattera Aktiengesellschaft
1010 Wien, Goldschmiedgasse 3

Banki kód (BLZ): 19190
IBAN: AT091919000000133520
BIC/Swiftcode: BSSWATWW

Az üzenet rovatba kérjük tüntesse fel: Adomány a Kárpátaljaiak javára

 

A hangversenyt támogatta:

 

Meghívó Jótékonysági Koncert 2015-1

 * * * * *

Mindszenty megemlékezések

 

 

Habsburg-Lotharingiai Mihály ünnepi beszéde:

„MINDSZENTY BÍBOROS ÉLETÉNEK ÖRÖKSÉGE”

 Szeretnék itt a mai napon Mindszenty  hercegprímás halálának 40. évfordulója alkalmából  életének örökségére gondolni. Fontos  ezért szavait meghallgatni, fontos az irataiból idézni. Így jobban meg tudjuk érteni, mit hagyott ránk, mi volt az üzenete az utána jövő nemzedékének.

Idézek  néhány részletet az Esztergomi székfoglaló beszédéből 1945. Október 7-én:

 „Kedves Híveim! Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában és édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat! Tartsuk meg a mi reménységünk rendíthetetlen vallását. Így lesz erőnk a reánk váró küzdelemre.

Ha Isten-Atyánk és Mária Anyánk segít, akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemmel és nemzetemmel. Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet.”

Továbbá idézek néhány részletet a végrendeletéből, amelyet a budapesti amerikai követségen 1962-ben, Bécsben 1973-ban és a halála előtti napon, 1975. május 5-én írt:  

Nemzetemnek: Maradjatok a romló világban hűek Istenhez, hitetekhez, hazátokhoz, a magyar múlthoz, történelemhez és a magyar nyelvhez. Ez természeti jogotok és kötelességtek.

Holttestem egyelőre itt kerüljön a legegyszerűbb pihenőre; lehetőleg magyar papok sírja közelében, és a hívek áhított imája közepette. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltjába.

A Mindszenty Alapítvány egyik legelső feladatának tekintem, hogy azt a magyar nemzeti és katolikus célt szolgálja, amit életem feladatául tűztem ki, s amit Isten segítségével hazámban is s a számkivetésben is igyekeztem megvalósítani: megtartani magyarságban és hitében népünket, különösen felnövekvő ifjúságunkat”.

Mindszenty bíboros újra temetésére  1991. május 4-én került sor Esztergomban. Mind életében, mind  halála után is  újból megrendítette, megragadta, megmozgatta az emberek szívét. A halottas menet koporsójával, diadalút volt a magyar határszéltől egészen Esztergomig! Szakadó esőben sorakozott fel az emberek sokasága az utak szélén – virággal a kezükben, imádkozva, s a Himnuszt énekelve. A falvakban, amelyeken keresztül vezetett a halottas menet, szóltak a harangok – amely egyben  hazánkban egy új keresztény időszak beharangozása is volt. Új korszak kezdődött Magyarország számára, elmúltak a sötét évek! Adjunk hálát ezért Istennek!

Nem volt könnyű az elmúlt 26 év, tele magasságokkal és mélységekkel. Az utóbbi öt év volt talán a legfontosabb, mert ezekben az években megszilárdultak országunk keresztény irányvonalai. Ebben döntő szerepe volt az új Alaptörvény megalkotásának, amelyben népünk valódi keresztény gondolkodását foglalták  törvénybe és írásba.

 Büszkék lehetünk arra, hogy az Alkotmányunk az Istennel kezdődik! Büszkék lehetünk arra, hogy az Alkotmányunk megnevezi nemzetünk keresztény gyökereit, hogy a keresztény házasságot, a családot és az életet annak kezdetétől védi. Engedjék meg, hogy idézzek az Alaptörvényből:

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.”

 „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között”.

 „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.

 Ezek a pontok megfelelnek népünk ezer éves keresztény tradícióinak – és pontosan ezek azok az értékek, amelyekért Mindszenty bíboros egész életén át küzdött, szenvedett, és elviselte az évtizedeken át tartó fogságot. És ahogy egykor a kommunista diktatúra Mindszenty személye ellen küzdött, ma ugyanígy küzdenek országunk ellen a világias nyugati médiák – máshogy, ravaszabbul, de ugyanazzal a kitartással, mert az alap ugyanaz: a kereszténység nyilvános és szabad megélését támadják az országunkban, a kormányunkat, amely a keresztény értékeket bele meri tenni az Alaptörvénybe. Olyan veszélyek ezek, amelyek mindannyiunkat érintenek és a gyerekeink és unokáink jövőjére döntő hatásra lesznek.  Nem nézhetjük mindezt tétlenül, és nem várhatunk, ébernek kell lennünk, és cselekednünk kell, mielőtt az országunkat is elárasztja ez a mérgező áramlat. Nem hallgathatunk  és nem úszhatunk politikai korrektségből ezzel az áramlattal!

Bátraknak kell lennünk  és az árral szemben kell úsznunk akkor is, ha mi vagyunk az egyetlenek, akkor is, ha ebben mindenki egyedül hagy minket. Naponta szállítja a magyar kormány számunkra annak a bizonyítékát, hogy ez lehetséges. Egy okos ember egyszer ezt mondta: “aki az árral szemben úszik, egyszer biztosan megérkezik a forráshoz” – ezt a mondatot mindannyiunknak életünk vezérfonalául kellene megtenni.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A gyakorlatban azt jelenti, hogy a családjainkban, a gyerekeinkkel, az unokáinkkal – de a barátainkkal is nyíltan és bátran beszélünk mindarról, ami értékes és szent: A hitünkről, a keresztény értékeinkről, és nemzetünk történelméről is. Népünk nagy hőstetteiről, amelyek által megvédtük a keresztény Európát, és sokszor a vérünket kellett ontani értük – a kommunista diktatúra leomlásáig, ennek vértelen megdöntéséig, amely igen, a mi országunkban kezdődött el 1989.-ben. Micsoda példa egész Európa számára!

Tudatában kell legyünk annak, hogy Magyarországnak talán újra át kell vennie egyszer ezt a szerepet  és át is fogja venni. Mert csak egy egészséges Magyarországról lehet talán Európát újra megmenteni. Megmenteni  és meggyógyítani, a ma még sokkal nagyobb veszélytől, az agresszív szekularizációtól, és relativizmustól, amely titokban és rafináltan nyomul be mindenhová a média világán keresztül, hogy megvezesse a gyermekek szívét  és szétrombolja a családjainkat.

Mit mondana ma nekünk Mindszenty bíboros, látván ezt a veszélyt? Egykor az ateista diktatúrák országunkban véres küzdelmet folytattak a keresztény hit ellen. Ma a harc nem véres még, de a vértelen keresztényüldözés, és a keresztények diszkriminációja teljes mértékben jelen van Nyugat-Európa országaiban is. Rajtunk múlik! – mondaná Mindszenty bíboros. A mi tanúságtételünkön, bátorságunkon, tettrekészségünkön, hogy ne hagyjuk Magyarországot ebbe az irányba elmenni, és egy erős keresztény védőfalat építsünk fel ez ellen. 

Az imádság védőfalát, mint egykor a bíboros tette, amikor kinevezte az 1947/1948-as évet Boldogasszonyunk évének. Ismerjük az ő akkori szavait: ” Ha egy millió magyar imádkozik, nem félek a jövőtől!” Ennek az éveknek a folyamán a Hercegprímás több millió magyart vezetett el országunk nagy Mária-kegyhelyeire.  A csúcspontja 1947 szeptemberben volt, amikor 1.770.000 hívő elzarándokolt az ország ősi Mária kegyhelyeire.  Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e beállni az élet védelmében a küzdelembe – így harcolni az abortusz és az eutanázia ellen, hogy ne oltsanak ki több magyar életet, attól függetlenül, hogy az még fiatal, vagy idős, egészséges, vagy beteg!

Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e a férfi és nő között megkötött házasságot, a család szentségét fenntartani, védelmezni és támogatni! Rajtunk múlik, hogy országunkban a vallásszabadság, amelyet oly bátran értünk el újra, érinthetetlen közjó marad-e! Kérjük Mindszenty  bíborost, hogy a mai időkben is álljon mellettünk, legyen a mi tanácsadónk és közbenjárónk Istennél.

És hallgassunk rá továbbra is!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 
Fotók: Bozóki István

Varga János rektor

    

    

Dr. Perényi János Magyarország ausztriai nagykövete

Fukszberger Imre Csonkamindszent polgármestere

  

  * Habsburg-Lotharingiai Mihály, a  Mindszenty alapítvány elnöke*

 

 * * * * *

  Kitüntetés

 Dr. Áder János,

Magyarország köztársasági elnöke

Varga János,

a bécsi Collegium Pázmáneum rektora

részére

a Collegium Pázmáneum rektoraként végzett munkája, a magyar katolikus egyház ausztriai képviselete, valamint Mindszenty József hercegprímás emlékének őrzése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként

a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje

kitüntetést adományozta.

 Az ünnepségen közreműködött:

Márkus Zalatnay Fruzsina – barokk fuvola
Tegyei Zoltán – csembaló
Ripka János – barokk cselló

 2015.  április 8.

 

A Tisztikereszt

   

 
 
 
Fotó: Román Tamás

 

Lásd még: Magyar Kurir , Magyar Katolikus Püspöki Konferencia